A kommunikációs kampányokra költhető összegek nagyságának meghatározása során fontos szem előtt tartani a várható megtérülést. Számos egyszerű megoldás kínálkozik a költségkeret meghatározására. Sok esetben, főleg kis- és középvállalatoknál a lehetőségek korlátozottak, ilyenkor általában a lehetőségarányos módszer kerül előtérbe, azaz a kommunikációs büdzsét annak függvényében konkretizálják, hogy mennyit engedhet meg magának a cég. Más esetben a forgalom bizonyos százalékában határozzák meg, ezt forgalomarányos módszernek nevezhetjük. Elterjedt még a versenyparitásos megoldás is, amikor az a cél, hogy ugyanolyan erővel hallattassák a hangjukat a vállalatok, mint a versenytársak. Ezeknél a megközelítéseknél azonban megalapozottabb, ha a kommunikációs költségekre nem mint ráfordításokra, hanem mint befektetésekre tekintünk, és az elérendő célok függvényében, a cél-feladat módszert követve jelöljük ki a büdzsét. A kommunikációra fordított összeg és az eladások között érvényesül a csökkenő hozadék elve, azaz az újabb és újabb kiadások egyre alacsonyabb hatásfokúak. Egyes kutatók szerint egy adott szint alatt nem érdemes költeni, hiszen a hatásosság csak ezt követően emelkedik, míg egy adott pont után az újabb befektetés hatástalan, nem vált ki értékesítés-növekedést.