Arisztotelész

Az égbolt


fejezet

Bizony sokszor tűnt fel nekem úgy, Alexandrosz,362 hogy a filozófia valamiféle isteni és emberfeletti szerzet, különösképpen pedig azért, mert egyedül emelkedett fel a létezők szemléletéhez,363 és törekedett megismerni a bennük rejlő igazságot, s míg mások erről letettek a tárgy terjedelmes és magas volta miatt, ez nem ijedt meg a feladattól, s a legszebb dolgokra magát méltatlannak nem ítélte, hanem úgy vélekedett, hogy ezen dolgok tanulmányozása őhozzá áll legközelebb és illik leginkább. Minthogy ugyanis a test az égi helyre el nem juthatott, s a Földet elhagyva ama szent vidéket szemügyre nem vehette – ahogy azt az esztelen Alóadák364 tervezték –, így hát a filozófia révén, maga mellé vezetőnek az értelmet vévén a lélek kelt át a határon és vándorolt ki, mivel talált egy utat, mely nem jár fáradsággal, és a térben egymástól legtávolabb esőket gondolatban összegyűjtötte azáltal, hogy a magával rokon dolgokat, úgy vélem, könnyedén megismerte, s az isteni dolgokat a lélek isteni szemével megragadta – és közben mindezeket az embereknek is kinyilatkoztatta.365 Mindez pedig azért esett meg vele, mert a birtokában lévő értékeket irigység nélkül – amennyire lehetséges volt – mindeneknek tovább szándékozta adni. Ezért azok felett, akik valamely vidék természetrajzát készítették el nagy buzgalommal vagy egy város képét, folyó nagyságát, hegy szépségét ecsetelték – ilyesféléket már papírra vetett néhány író: egyesek az Osszáról, mások a Nüsszáról beszéltek, ismét mások pedig a kórükoszi barlangról,366 vagy éppenséggel akármiről a rész szerint való dolgok közül, amibe csak belebotlottak – mindezek felett csak szánakozhatunk kisszerűségük miatt, mert akármilyen közönséges tárgy bámulatba ejtette őket, és kicsinyes vizsgálódásaik közben azt gondolták, nagyot visznek véghez. Ez pedig azért esik meg velük, mert képtelenek a különb dolgok szemléletére – gondolok itt a világrendre, s a világrenden belül a legnagyobb dolgokra.367 Hiszen, miután figyelmüket igazán ezekre irányították, soha a többi dolgok közül semmit meg nem csodálnának, hanem minden egyéb apróságnak és eme tárgyak magasabbrendűségéhez mérten semmire sem érdemesnek tűnne őnekik. Szóljunk hát mi, és amennyire elérhető, elmélkedjünk mindezen dolgokról a teológia szemszögéből,368 hogy miként is állnak természet, elhelyezkedés és mozgás tekintetében. Úgy illik pedig, véleményem szerint, hogy Te is, fejedelmek legkiválóbbika, kísérd figyelemmel a legnagyobb dolgokkal kapcsolatos vizsgálódást, s a filozófia se irányítsa figyelmét holmi hitványságokra, hanem efféle ajándékokkal tisztelje meg a legkiválóbbakat.369


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave