A városok szerkezete térségenként eltérő. Dél-Mezopotámiában nem volt hangsúlyos városközpont, a piacterek és a közélet (bíráskodás, népgyűlések, hivatalok) terei a városkapuknál, városrészenként csoportosultak, a templom és a palota – ha volt a városban – egymástól távol helyezkedett el. E területről északra és nyugatra a templom és a palota egyre közelebb van egymáshoz, és külön belső fallal körülkerítve elkülönülő városközpontot alkot. ➤[II. 2a 4] Itt a király általában főpap is. Az indusi kultúrában, az asszíroknál, a hellenisztikus korban, a rómaiaknál vagy Kínában sakktáblaszerű, tervezett városokat is lehet találni. Ezek a városok gyakran a katonai tábor alaprajzát követték. Az Indus mentén és a görögöknél is megtalálható a belső fallal körülvett fellegvár, az utóbbiaknál ez a régi hatalmi és szertartási központ (akropolisz), de náluk van egy új, elevenebb városmag is, a népes alsóváros központja, a közélet és piac tere, az agora. A városokra többnyire jellemzőek a monumentális falak, a hatalmas templomok, paloták illetve egyéb középületek (városi hivatalok épületei, felvonulási utak, a görögöknél színházak, a rómaiaknál emellett cirkuszok, kocsiversenyek pályái, fürdők, amfiteátrumok, vásárcsarnokok, emlékművek) vagy magánpaloták. A csatornák, vízvezetékek, kövezett utak is komoly építményeknek számítottak ott, ahol megjelentek. ➤[II. 2a 1–6] Az ilyen monumentális építkezések csak a civilizációs szinten képzelhetőek el, hiszen nagy tömegek szervezett közmunkáját feltételezik, illetve az azt irányító államhatalom jelenlétét, a szakmák kifejlődését (kőművesek, ácsok, kőfaragók, kötél- és darukészítők, fémművesek stb.), a matematikai és műszaki ismeretek fejlettségét. Ugyanakkor tükrözik azokat a társadalmi különbségeket is, melyek a civilizációk korával jelentek meg. A városokban ugyanis megtalálhatók a közemberek egyszerű hajlékai is, melyek jócskán elütnek a pompázatos templomoktól és palotáktól. A mezopotámiai városokban egymáshoz tapadva zsúfolódtak a kis vályogházak. Ez azonban levegősnek volt mondható, ha a soktízezres hellenisztikus városokkal, vagy a milliós Rómával vetjük egybe. Ezeknek a városoknak a népsűrűsége nagyobb volt, mint a mai európai nagyvárosoké. Különösen igaz ez Rómára, ahol a házak helyenként 35 méter magasak és hat-tizenkét szintesek is voltak, 100-150 lakással. Ezek a lakások csak egyetlen helyiségből álltak, ahol 4-5 fős családok húzódtak meg. ➤[II. 2b 3–10]