Bernard Williams a 20. század második felének kimagasló, nagy hatású erkölcsfilozófusa volt, noha életműve jelentős része az uralkodó erkölcsfilozófiák, sőt minden módszeres etikai elméletalkotás megkérdőjelezésére irányult. Etikafelfogásának legfontosabb vonása a teória-szkepticizmus. Eleve elhibázottnak tartotta a szisztematikus erkölcselmélet kidolgozására tett kísérletet. Ethics and the Limits of Philosophy (Etika és a filozófia határai, 1985) című könyvében részletesen megindokolta, hogy miért. A filozófiai etika szerinte felszámolja az erkölcsi élet sokféleségét, a változatos erkölcsi megfontolásokat néhány általános elvre szűkíti, s az erkölcsi és nem erkölcsi megfontolásokat éles, egymást kizáró ellentétekként mutatja be. Mesterségesen kiélezett konfliktust teremt az önérdekű motívumok és az erkölcsi kötelezettségek között. Az egyetemes nézőpont érvényesítésével figyelmen kívül hagyja az erkölcsi élet azon ismérveit, amelyek sajátosan az egyes személyekhez, a személyes jóindulat és lojalitás különböző köreihez kötődnek. Williams elutasítja, hogy szükséges és lehetséges az erkölcs objektív megalapozása, és azt is, hogy az erkölcsileg mérvadó megfontolások kizárólag intellektuális természetűek lehetnek, valamint azt is, hogy az erkölcsi nézőpontnak a pártatlan nézőponttal kell egybeesnie. Élesen szembeszáll azzal a felfogással, mely szerint az erkölcsi kötelességek az erkölcsi élet résztvevői számára kívülről adott, minden mást maguk alá gyűrő, megfellebbezhetetlen előírások lennének.