Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


Arisztotelizmus

Leonardo Bruni, Trebizond, Angelo Poliziano (1454–1494) és Ermolao Barbaro a reneszánsz Arisztotelész-recepciójának eddig említett fő alakjai, akik humanista fordítások és interpretációk révén a Stagírita gondolkodásának új megközelítését készítették elő. Különös vonása ennek a – skolasztikától megtisztítani kívánt – recepciónak az, hogy a kereszténység középkori filozófiai támasza ebben az új megközelítésben éppenséggel eretnekgyanús, a kereszténységgel nem nagyon összeférő filozófiai álláspontokat hívott életre. Minél inkább előtérbe került az a nézet, mely szerint – különösen metafizikai téren – a platóni filozófia alkalmasabb a kereszténységgel való összhang megteremtésére, mint az arisztotelészi, annál valószínűbb volt, hogy Arisztotelész követői közt felbukkannak nem ortodox nézetek. Az V. lateráni zsinat 1513-ban rendeletet hozott arról, hogy a keresztény filozófusoknak filozófiai érvekkel kell alátámasztaniuk a lélek halhatatlanságának dogmáját. X. Leó Apostolici regiminis kezdetű, a zsinat alkalmából kiadott bullája már azokat a filozófusokat is elítéli, akik csupán tisztán filozófiai és racionális alapon veszik védelmükbe a lélek személyes halhatatlanságát állító nézeteket. Ez a zsinati állásfoglalás kétségtelenül platonikus ihletettségűnek tekinthető, amely ugyanakkor tekintélyi érvvel szól bele a filozófiai argumentumok vitájába. Hisz Arisztotelész legtekintélyesebb hagyományos értelmezői, Averroës és Alexandriai Aphrodisziasz ebben a kérdésben kifejezetten a határozattól eltérő álláspontot vallottak: Aphrodisziasz egyszerűen tagadta a lélek fennmaradását a test halála után, Averroës pedig pusztán egy egyetemes, tehát nem személyes lélek halhatatlanságát tartotta lehetségesnek. A határozat tehát gyakorlatilag a filozófiai vizsgálódás függetlenségének legalábbis felfüggesztését jelentette, s ez értelemszerűen megosztotta a filozófusokat, és különösen az Arisztotelész-követőket álláspontjuk újragondolására késztette.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave