Boros Gábor (szerk.)

Filozófia


A francia fenomenológia

A német szellemi életben rendkívüli törést okozott a második világháború, és a megváltozott légkörben a husserli fenomenológia szigorú, aprólékos elemzései elvesztették jelentőségüket. Akik kapcsolódtak még a fenomenológiai hagyományhoz, azok elsősorban Heidegger gondolkodását követték. A fenomenológia azonban nem szűnt meg, mivel súlypontja áthelyeződött Franciaországba. Ez nem csupán földrajzi változást jelentett, hanem módszertani és tematikus átrendeződést is. Sartre, Merleau-Ponty, Ricœur, Derrida és Lévinas nemcsak a meglévő hagyományhoz kapcsolódtak, hanem új lendületet adtak a fenomenológiának. A 30-as évektől kezdődően érezhető a francia filozófiai életben az elégedetlenség a karteziánus, reflexiós filozófiák örökségével, valamint a neokantiánus hagyománnyal szemben, amelyet elsősorban Léon Brunschvicg (1869–1944) személyesített meg. Az átalakulásra nagy hatással van a fenomenológia, az ekkoriban induló új nemzedék gondolati tájékozódását a három H, vagyis Hegel, Husserl és Heidegger jelenti. Jól kifejezi a korhangulatot Jean Wahl 1932-ben publikált könyvének a címe: Vers le concret (vagyis „a konkrétum felé”, illetve „vissza a konkrétumhoz”). A konkrétumhoz való odafordulás eleinte az emberi egzisztencia felé fordulást jelentette, a test, a Másik létezése és a történelmileg-politikailag elkötelezett létezés problémacsoportjain keresztül. Az erős egzisztenciafilozófiai jelleg mellett azonban a konkrétumhoz való odafordulás a fenomenológia iránti érdeklődést is magával vonta. A francia gondolkodók olyan témákkal gazdagították a fenomenológiai hagyományt, mint a tudattalan, az interszubjektivitás, a nyelviség stb. A konkrétumhoz való fordulás két alapvető értelemben határozta meg a francia gondolkodást: 1. A konkrétum egyfelől jelentheti azt, ami közvetlen, vagyis ami a reflexió előtt adott. Ez elsősorban a karteziánus, reflektív gondolkodással való szakítást és olyan dimenziók filozófiába való beemelését jelentette, amelyre a karteziánus hagyomány vak volt: a testiség, a vágy, az érzéki-érzelmi szféra stb. 2. A konkrétum azonban jelentheti a közvetítéseknek azt az összefüggését is, amelyben a szubjektum él, vagyis a társadalmi, a történelmi és a nyelvi-kulturális világot. A konkrétumhoz való visszatérés ebben az értelemben éppen azt jelenti, hogy semmi sem adott közvetlenül a szemlélet számára, hanem épp ellenkezőleg, minden tapasztalat közvetítések sorozatán keresztül jut el a szubjektumhoz.

Filozófia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

Nyomtatott megjelenés éve: 2007

ISBN: 978 963 059 692 3

Az Akadémiai kézikönyvek Filozófia kötete az európai bölcselet történetének átfogó és részletes bemutatása; régóta vágyott, magas színvonalú alapmű érettségizők, középiskolai filozófia- és etikatanárok, egyetemi hallgatók és oktatók számára. A kézikönyv első, terjedelmesebb része az európai filozófia jelentős alakjait, iskoláit és áramlatait tekinti át a kezdetektől a 20. századig, történeti alapú megközelítésben, beleértve az adott korszakok filozófiájára ható külső tényezőket is. A második, rövidebb rész esszéi az egymástól elkülönülő kortárs irányzatok és filozófiák bemutatására összpontosítanak. A kötetet részletes tárgy- és névmutató egészíti ki. A filozófia ott volt az összes egyéb tudomány bölcsőjénél, és az újkor végéig magában foglalta az emberi tudás egységének ígéretét. Jelentősége az utóbbi évtizedekben újra nő, amit a szerteágazó szaktudományok sokaságának határterületein erősödő kompetenciája és aktivitása jelez. A főszerkesztő, Boros Gábor, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára és szerzőtársai ajánlása szerint a mű a filozófiával rendszeresen foglalkozókénál jóval tágabb körnek: a nagy sikerű sorozat, a Kémia, a Világirodalom, a Fizika, a Világtörténet stb. olvasóinak, a tudományok iránt nyitott és érdeklődő széles hazai közönségnek is szól.

Hivatkozás: https://mersz.hu/boros-filozofia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave