A fenomenológia megalapítója és az ún. fenomenológiai mozgalom elindítója, Edmund Husserl Lipcsében kezdte meg egyetemi tanulmányait, ahol elsősorban matematikát és fizikát, de némi filozófiát is hallgatott. Itt ismerkedett meg és került baráti viszonyba Thomas Masarykkal, Csehszlovákia későbbi első elnökével. 1878-tól a berlini egyetemen matematikát tanult Weierstrass vezetésével, akinek később asszisztense lett. Feltehetően Masaryk hatására költözött Bécsbe, és itt védte meg matematikából írott disszertációját. Ekkoriban kezdett elmélyülten foglalkozni a filozófiával, a legnagyobb hatást Brentano előadásai gyakorolták rá. 1886-ban az ő tanácsára megy Halléba, hogy Carl Stumpf irányítása alatt írja meg habilitációs tézisét. A következő évben védi meg habilitációs írását a szám fogalmáról Über den Begriff der Zahl, ami apróbb javításokkal az 1891-ben megjelent Philosophie der Arithmetik (Az aritmetika filozófiája) című művének első négy fejezetét képezi. Ezt a művet egy második kötettel akarta kiegészíteni, de saját kutatásai, valamint a Fregével folytatott levelezés eltéríti ettől a szándékától. Frege az egész megközelítést pszichologizmussal vádolja, és ez a kritika megerősíti Husserlt abban a sejtésében, hogy rossz úton jár. A következő években ezért mélyreható logikai és ismeretelméleti kutatásokba kezd. Tízévi munka eredményeként jelenik meg 1900-ban a Logikai vizsgálódások első kötete, a Prolegomena a tiszta logikához, amelyet 1901-ben követnek a második rész kötetei, a hat voltaképpeni logikai vizsgálódás Fenomenológiai és ismeretelméleti vizsgálódások címen. Husserlt először rendkívüli professzorrá, majd 1906-ban rendes professzorrá nevezik ki Göttingenben.