Arisztotelész – Platónhoz hasonlóan – írt filozófiai dialógusokat, melyek szélesebb közönséghez szóltak. E népszerű írások közé tartozott például a lélek halhatatlanságáról szóló Eudémosz, A filozófiáról és a Buzdítás a filozófiára (Protreptikosz). Bizonyára ezekre a munkákra gondol Cicero, amikor Arisztotelész szavainak „arany folyamáról” beszél. A dialógusok néhány töredéket leszámítva elvesztek. A ránk maradt írásokat rhodoszi Andronikosz szerkesztette meg az i. e. 1. században. Andronikosz Arisztotelész saját használatra készült jegyzeteit vette alapul, melyek minden bizonnyal az iskolában tartott előadásokhoz készültek. Andronikosz néha olyan szövegeket illesztett össze, melyek eredetileg nem tartoztak egybe. Ennek megfelelően az általunk ismert Arisztotelész-írások többségükben nem kicsiszolt művek, hanem szikár stílusú, olykor töredezett szövegek, melyek megértése komoly munkát kíván az olvasótól. Az Andronikosz-féle kiadás vált alapjává a későbbi szöveghagyománynak és kommentárirodalomnak. Arisztotelész műveinek Immanuel Bekker (1831) készítette el azt a kiadását, melynek számozására a modern szakirodalomban hivatkozni szokás (a teljes hivatkozásban a mű címe után szerepel a könyv és a fejezet száma, az oldalszám, a hasáb betűjele és a sorszám, pl. Met. IV.3, 1005bl9–22). Az alábbiakban megadjuk a Bekker-kiadásban szereplő hitelesnek elfogadott műveket. Arisztotelész műveit más görög munkákhoz hasonlóan gyakran latin címen idézik. Előbb a művek latin címét közöljük, majd zárójelben a cím rövidítését, végül pedig magyar fordítását.