Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Meghatározások, terminológia, változatosság

A nemzetközi szakirodalomban több kifejezés is használatos, egyes szerzőknél egymással felcserélhető módon, más szerzőknél némiképp eltérő jelentéssel: diszlexia (dyslexia), fejlődési diszlexia (developmental dyslexia), olvasási zavar (reading disability – ennek tükörfordítása az „olvasási fogyatékosság” lenne, de ez nem terjedt el a hazai szakirodalomban és szakmai diskurzusban), olvasási nehézség (reading difficulty), specifikus olvasási zavar/nehézség (specific reading disability/difficulty). Nem teszünk itt kísérletet arra, hogy szétszálazzuk a használati módokat és változataikat, hanem egyrészt hangsúlyozzuk, hogy – ha nem is használjuk akkurátusan a „fejlődési” jelzőt minden esetben – itt a fejlődés során kibontakozó zavarról beszélünk, s ettől most élesen elválaszthatjuk a bal (domináns) félteke szerzett sérüléséből fakadó olvasási készségvesztést, a szerzett diszlexiát (lásd Grigorenko 2007). Ezt a leválasztást megtéve, még mindig jelentős terminológiai-definíciós viták terében találjuk magunkat. Ahogy számos szerző elemzi (pl. Csépe 2009, Grigorenko 2007) élénk definíciós viták zajlanak olyan alapvető aspektusok kapcsán, mint hogy diszlexiának tekintsük-e az olvasás elsajátításának olyan zavarait, amelyek más fejlődési zavarok (pl. intellektuális képességzavar) talaján, vagy a hiányos vagy hiányzó iskoláztatás következtében jelentkeznek. S még mindig diszkusszált kérdés – analógiásan az autizmus spektrum zavarok vagy az intellektuális képességzavarok és a tipikus variációk közötti kontinuitás/diszkontinuitás kérdéséhez –, vajon a diszlexiásnak tekintett esetek nem „egyszerűen” az olvasási készség populáción belüli eloszlásának alsó szegmensét reprezentálják-e, azaz esetükben nem is zavarról, hanem a készség természetes eloszlásának részét képező, gyenge teljesítményű csoportról van-e szó.

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave