Bereczkei Tamás, Hoffmann Gyula (szerk.)

Gének, gondolkodás, személyiség


Kandidáns gének kiválasztása funkciójuk alapján

Funkcionális alapon tipikusan olyan kandidáns géneket választunk ki az asszociációelemzésekhez, melyekről tudjuk, hogy az általuk kódolt fehérjék az általunk vizsgált folyamatokban kulcsfontosságúak. Ilyenek lehetnek például a biokémiai reakcióutak elkötelező (szabályozott) lépéseit katalizáló enzimek, vagy a pszichiátriai genetikában a neurotranszmisszióban szerepet játszó fehérjék génjei. Gyakran vizsgált kandidáns gének például a neurotranszmitterek (dopamin, noradrenalin, acetilkolin, szerotonin stb.) szintézisében szerepet játszó enzimek (pl. a katekolaminok kapcsán a tirozin-hidroxiláz és a dopamin-hidroxiláz), a neurotranszmitterek szinaptikus résbe történő ürítéséért, tehát a neurotranszmittert tartalmazó szinaptikus vezikulumok és a plazmamembrán fúziójáért felelős bonyolult fehérjestruktúrák elemei, a neurotranszmitterek pre- és posztszinaptikus receptorai (pl. a már említett D4-es dopamin-receptor, amely a célsejt cAMP-szintjének csökkentését idézi elő), a receptorról történő jelátvitel elemei, illetve az ingerületátvitel terminációjáért felelős fehérjék, amelyeket funkcionálisan két csoportba oszthatunk. Az egyik csoportba a neurotranszmittert bontó enzimek sorolhatók, így katekolaminok esetében a katekol-O-metiltranszferáz (COMT), illetve a monoamin-oxidáz (MAO) különböző izoenzimei, míg a paraszimpatikus neurotranszmitter acetilkolin inaktiválását az acetilkolin-észteráz végzi. A másik csoportba tartoznak a neurotranszmitter preszinaptikus neuronba (vagy a környező gliasejtekbe) történő visszavételéért felelős membrántranszporterek, pl. a DAT (dopamin-transzporter), NAT (noradrenalin-transzporter) vagy a nagy affinitású kolin-transzporter (Kato 2007).

Gének, gondolkodás, személyiség

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 706 7

Magas szülőknek csak magas gyermekei lehetnek? Lehet az, hogy alapvető biokémiai folyamatainkat tekintve kevéssé különbözünk a baktériumoktól, alig a muslincáktól és szinte egyáltalában nem a csimpánzoktól? Valóban a nevelésen múlik, hogy ki lesz társaságkedvelő, ki szorongó, ki félénk és ki agresszív - vagy ebben a gének is fontos szerepet játszanak?

Vajon tényleg csak legfeljebb néhány molekulánk eltérésein múlik, hogy némelyikünk hajhássza az újdonságokat, mások legszívesebben csak elüldögélnének a szobában?

Lehetséges, hogy a szomszédunk, akinek már a nagyapja is a mi nagyapánkkal gyerekeskedett, genetikailag jobban eltér tőlünk, mint egy zulu törzsfőnök?

Öröklődhet-e a mélabú, a kíváncsiság vagy a kreativitás? A szülői nevelés hiányosságai vagy bizonyos gének tekinthetők felelősnek azért, ha valaki depresszióban, skizofréniában vagy autizmusban szenved? Mennyire vagyunk képesek arra, hogy öröklött adottságaink ellenében karcsúak legyünk, uralkodjunk indulatainkon és fejlesszük gondolkodásunk rugalmasságát?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresünk választ a könyv lapjain. A konkrét válaszokon túlmenően megismertetjük az olvasókat azokkal a genetikai elvekkel, szabályszerűségekkel, amelyek közel visznek egy-egy probléma megoldásához. A hazánkban hiánypótlónak szánt könyv számos kutató műhely együttműködésével született meg. Megírásával igyekszünk képet adni az érdeklődőknek azokról a forradalmi változásokról, amelyek az emberi elme és viselkedés területén mentek végbe a humángenetika elmúlt két évtizedes fejlődése során. Az emberi természet működése iránt érdeklődő olvasók tájékoztatása mellett szeretnénk hozzájárulni a pszichológusok, pszichológushallgatók képzéséhez és általában a humán tudományok bármilyen területén dolgozó szakemberek szemléletformálásához.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bereczkei-hoffmann-genek-gondolkodas-szemelyiseg//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave