A kristályos mellett a szilárd anyag másik megjelenési formája az amorf módosulat. A kristályos szerkezetet hosszú távú rendezettség jellemzi. Ezzel ellentétben az amorf anyag alkotórészei rendezetlen állapotban vannak, legfeljebb rövid távú rendezettség figyelhető meg benne. Ennek ellenére rendszerint a polimorfok között említik, mint a hatóanyagjelölt egy lehetséges szilárd fázisát. Az amorf állapot egy adott anyag lehetséges – rendezett és rendezetlen – szilárd módosulatai közül a legmagasabb energiájú állapotot képviseli, azaz a legkevésbé stabil módosulat (Cui 2007). A különböző hatóanyagjelöltek különféleképpen viselkednek amorfizációs/kristályosodási hajlamukat tekintve. Vannak igen nehezen kristályosítható szilárd anyagok. Hosszú, szívós munka, kísérletek tucatjai sem vezetnek kristályos elrendezettséghez. Az anyagok másik csoportjánál az amorf módosulat stabilitása annyira kicsi, és a rendezettség kialakulása olyan gyors, hogy gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy általános körülmények között csak kristályos formában létezik. A két véglet között elhelyezkedő anyagok amorf formájának meghatározott élettartama van, a kristályosodási kinetikája közepes.