A gyógyszerjelölt ADME-sajátosságai döntően befolyásolják terápiás alkalmazhatóságát. Az ADME-tulajdonságok korai és széles körű feltérképezése és optimálása jelentős mértékben segíti a sikeres gyógyszerfejlesztést és végső soron a hatékony és biztonságos alkalmazást. Lehetővé teszi az elfogadhatatlan tulajdonságokkal rendelkező – például reaktív metabolitot eredményező, vagy veszélyes gyógyszerinterakciót okozó – vegyületek korai azonosítását. Elősegíti a lehetséges adagolási módok, a dózis és az adagolás gyakoriságának megválasztását. Felderíti az alkalmazott gyógyszer és más együtt adott gyógyszerek, illetve bizonyos tápanyagok között esetleg fellépő kölcsönhatásokat (gyógyszerinterakció), valamint a táplálkozás hatását a bevett gyógyszer sorsára (ételinterakció). Figyelmeztet a különböző kor-, beteg- és népcsoportokban (speciális betegcsoportok) várhatóan szükséges dózismódosításokra, és jelzi az esetleges túladagolás következményeinek elhárítására szolgáló lehetőségeket (pl. dialízis). Az adott terápiás cél és adott adagolási forma szempontjából kedvezőtlen ADME-tulajdonságok – például az elégtelen felszívódás, a túl gyors metabolizmus, illetve az ezek eredőjeként jelentkező alacsony és ezért szükségszerűen változékony biohasznosíthatóság valamely krónikus kezelésre szánt orális készítménynél – még hatásos gyógyszerjelöltek esetén is sikertelen fejlesztéshez, már bevezetett gyógyszerek visszavonásához vezethetnek. 1991-ben a sikertelen gyógyszerfejlesztések mögött az esetek 40%-ában a kedvezőtlen farmakokinetikai tulajdonságok álltak (lásd 4.2. táblázat).