(1) [1105] Akik szellemi tehetségükkel és lelki erejükkel fölülmúlták a többieket, napról napra egyre nagyobb sikerrel mutatták meg társaiknak, hogyan változtassák meg korábbi táplálékukat és életmódjukat találmányaik és a tűz használata révén. A királyok városok alapításába és fellegvárak építésébe fogtak, hogy legyen erős védelmük és menedékük. [1110] Nyájakat osztottak szét és földet adtak mindenkinek, aszerint, hogy kinek milyen volt a külleme, testi és szellemi ereje: mert a külső sokat számított, és az erő tekintélyt kölcsönzött. (2) Később föltalálták a tulajdont és fölfedezték az aranyat, mely aztán könnyedén elragadta az erőtől és a szépségtől a tiszteletet. [1115] Mert az emberek – bármily erősnek és szépnek születtek is – rendszerint a gazdagabb pártjához szegődnek. Pedig ha valaki életét helyes gondolkodás alapján igazgatja, akkor [tudja, hogy] az ember számára a legnagyobb gazdagság az, ha nyugodt lélekkel él szerényen: mert soha nem szenved hiányt a kevésben, [amire szüksége van].406 (3) [1120] De az emberek híresek és hatalmasok akartak lenni, hogy szilárd alapon nyugvó szerencséjük tartósan megmaradjon, és gazdagságukban nyugodt életet folytathassanak. Mindhiába: mert miközben egymással versengenek, hogy a legnagyobb méltóság csúcsára jussanak, útjukat veszedelmessé tették, [1125] és mégis, olykor a csúcsról – mindezt semmibe véve – letaszítja őket az irigység a szörnyű Tartaroszba, mintha villám sújtott volna le rájuk. Az irigység ugyanis, miként a villám, rendre a csúcsokat perzseli meg, mindazt, ami környezeténél jobban kimagaslik. Úgyhogy sokkal előnyösebb, ha nyugodtan engedelmeskedünk, [1130] mint ha uralkodni és parancsolni akarnánk, és királyságot szerezni. (4) Ezért csak hadd izzadjanak vért mások hiába, magukat a végsőkig kimerítve, miközben a nagyravágyás szűk ösvényén küszködnek. Ők ugyanis a bölcsesség ízét más szájából ízlelik meg, s olyasmire törekednek, amiről inkább hallomásból, mint érzékeik által van tudomásuk. [1135] Így van ez most, és így lesz a jövőben, s nem kevésbé volt így már a múltban is. (5) A királyokat tehát megölték; földön hevert a felborított trónok hajdani fensége, s a büszke jogar, és a királyi fő ragyogó jelvénye vértől mocskosan gyászolta magas méltóságát, miközben az alantas tömeg lábával tapodta: [1140] mert mohó vággyal tiporják le azt, amitől korábban nagyon is féltek. Így a dolgok visszatértek a zűrzavar és mocsok állapotába, mert mindenki magának akarta a főhatalmat. (6) Azután [némelyek] megtanították, hogyan kell tisztségeket létrehozni, és jogot alkottak, hogy az emberek önként akarjanak a törvény uralma alatt élni. [1145] Mert az emberi nem, kimerülve az erőszakos életmódtól, belefáradt az ellenségeskedésbe, és így csak annál könnyebben, saját akaratukból vetették alá magukat a törvényeknek és a jog korlátozó hatalmának. Korábban minden ember haragtól tüzelve ádázabb bosszút akart állni, mint amennyire ezt most a pártatlan törvények megengedték nekik; [1150] és ezért az emberek megundorodtak az erőszakos életmódtól. (7) Ettől kezdve a büntetéstől való félelem szennyezi be az élet értékes adományát. Mert mindenkit hálójába kerít az erőszak és a jogtalanság, s többnyire arra üt vissza, aki elkezdte; és aki tetteivel megsérti a béke érdekében közösen elfogadott megállapodásokat, az nehezen élhet békés és nyugodt életet, mert ha elrejti is tettét az istenek és az emberek elől, nem bízhat abban, hogy amit elkövetett, örökre titokban marad.