(1) [A megragadó benyomás meghatározásával (E 4–6) kapcsolatban] Karneadész azt mondja, hogy a többit megengedi a sztoikusoknak, azt azonban semmiképp, hogy „olyan, amilyen nem lehetne nem valóságos tárgy nyomán”. Hiszen nem valóságos tárgytól ugyanúgy származhatnak benyomások, mint valóságostól. (2) Megkülönböztethetetlenségük bizonyítéka az, hogy egyaránt nyilvánvalóak és erőteljesek;949 nyilvánvaló és erőteljes voltukat pedig az bizonyítja, hogy [mindkét típusú benyomáshoz] hozzákapcsolódnak a belőle következő cselekvések. Mert ahogyan éber állapotban a szomjas ember élvezettel iszik, az pedig, aki valamilyen vadállat vagy egyéb szörnyűség elől menekül, kiáltozik és sikoltozik, úgy álomban is előfordul, hogy a szomjazó élvezettel oltja szomját, úgy érezve, hogy épp egy forrás vizéből iszik; és ugyanez a helyzet a rémálomban átélt félelemmel…, és ahogy normális állapotban ráhagyatkozunk a teljességgel világosnak látszó [benyomásokra] és jóváhagyásunkat adjuk hozzájuk – például Diónhoz mint Diónhoz, Theónhoz pedig mint Theónhoz fordulunk –, úgy bizonyos emberek őrjöngő állapotban is ugyanezt élik meg. Az őrjöngő Héraklész számára például a saját gyermekeitől származó benyomás úgy jelent meg, mintha Eurüsztheusz gyerekeitől származna, s így e benyomáshoz a neki megfelelő cselekvést kapcsolta – e cselekvés ebben az esetben ellensége gyerekeinek megölése volt; így is tett. (3) Ha tehát egy megragadó benyomás arról ismerszik meg, hogy jóváhagyásra késztet bennünket, valamint arról, hogy hozzákapcsoljuk a belőle következő cselekvést, mivel a hamis benyomások is ilyenek, szükségképpen azt kell mondanunk, hogy a megragadó benyomásokat nem lehet megkülönböztetni a megragadást nélkülöző benyomásoktól950 … (4) Ugyanilyen alapossággal mutatják ki az akadémikusok a megkülönböztetés lehetetlenségét az ismertetőjegyek és a lenyomat kapcsán, mégpedig úgy, hogy a jelenségekkel szembesítik a sztoikust. Hiszen olyan dolgok esetében, amelyek alakja hasonló, még ha ténylegesen különböznek is, lehetetlen megkülönböztetni a megragadó benyomást a hamis és a megragadást nélkülöző benyomástól. Például ha két egymáshoz tökéletesen hasonló tojás közül előbb az egyiket, majd a másikat adom oda a sztoikusnak azzal, hogy tegyen különbséget köztük, talán a bölcs, megvizsgálva őket, csalhatatlanul meg fogja tudni mondani, hogy amit mutattunk neki, az egy tojás-e, vagy két különböző? Ugyanez az érv áll az ikrek esetére is: mert bizony az erényes férfi is hamis benyomást alkot, bármennyire is valóságos tárgytól származó, pontosan a valóságos tárgynak megfelelően a lélekbe nyomódott és pecsételődött benyomást alkot, ha a Kasztórról alkotott benyomást Polüdeukészének véli.