(1) Hogy valóban van jóslás, azt a sztoikusok következő érve támasztja alá. (2) „Ha vannak istenek, és mégsem nyilvánítják ki előzetesen az emberek számára a jövendőt, akkor vagy nem szeretik az embereket, vagy nem tudják, mi fog történni, vagy úgy vélik, hogy nem tartozik az emberre, hogy ismerje a jövőt, vagy méltóságukon alulinak ítélik, hogy előre jelezzék az emberek számára a jövendő dolgokat, vagy még ők maguk, az istenek sem képesek jeleket adni az embereknek. Ám nem igaz, hogy az istenek nem szeretnek bennünket (mert jóindulatúak és barátságosak az emberek iránt);1022 s nem is tudatlanok azzal kapcsolatban, amit ők maguk határoztak meg és rendeztek el; s az sem igaz, hogy nem áll érdekünkben ismerni a jövendőt (hiszen elővigyázatosabban járunk el, ha ismerjük); s nem is tartják méltóságukon alulinak tudatni a jövőt (hisz semmi sem kiválóbb a jótéteménynél); végül az sem igaz, hogy nem képesek előre tudatni velünk a jövendőt. Akkor hát nincsenek istenek, és ezért nem tudatják a jövőt. De vannak istenek. Akkor pedig tudtunkra is adják a jövőt. (3) Az sem igaz, hogy ha tudtunkra is adják a jövőt, nem teszik lehetővé számunkra az általuk adott jelek értelmezésére vonatkozó tudást (ez esetben ugyanis hiába adnák tudtunkra), miként az sem igaz, hogy még ha lehetővé is teszik ez utóbbit, nincs jóslás. Tehát van jóslás.”1023 (4) Ezt az érvet Khrüszipposz, [babülóni] Diogenész és Antipatrosz is alkalmazza.