(1) Azok, akik nem hiszik, hogy a világ isten és emberek kedvéért teremtetett, és hogy az emberi dolgokat gondviselés kormányozza, úgy vélik, súlyos érvet hoznak fel, mikor azt mondják, hogy ha volna gondviselés, nem volnának rossz dolgok. Ugyanis semmi nem illik kevésbé a gondviseléshez – mondják –, mint hogy abban a világban, melyet állítólag az ember kedvéért teremtett, annyi nyomorúság és rossz legyen.1393 Ezen érveléssel szemben Khrüszipposz a következőket mondja A gondviselésről írott értekezésének negyedik könyvében: „Nincsen a világon együgyűbb azoknál, akik azt hiszik, hogy lehetnének jó dolgok, ha nem volnának velük együtt rosszak is. Ugyanis a jó dolgok ellentétesek a rosszakkal, s ezért mindketten szükségképpen egymással szemben állva és mintegy kölcsönösen ellentétes törekvésükre támaszkodva állnak fenn; mert semmilyen ellentét nincs meg az ellentétpár másik tagja nélkül.1394 Mert ugyan mi módon lenne tudomásunk az igazságosságról, ha nem volnának igazságtalanságok? És mi más az igazságosság, mint az igazságtalanság megszüntetése? S hasonlóképpen milyen más módon foghatnánk fel, mi a bátorság, ha nem a gyávasággal való összevetés alapján? És miként foghatnánk fel a mértékletességet, ha nem a mértéktelenséggel való összehasonlításból? És mi módon létezhetne bölcsesség, ha nem állna vele szemben az ostobaság? És miért nem kívánják ugyanígy az ostobák, hogy legyen igazság, de ne legyen hamisság? Ugyanis a jó és a rossz dolgok, a szerencse és a balsors, a fájdalom és a gyönyör mind ugyanúgy léteznek: mert, noha ellentétesek egymással, az egyik a másiktól függ, mintha a fejük egymáshoz volna kötözve, mint Platón mondja;1395 ha elveszed az egyiket, megszűnik a másik is. (2) Ugyancsak Khrüszipposz ugyanezen könyvben tárgyalja, fontolgatja és vizsgálatra érdemesnek gondolja azt a kérdést, hogy vajon az emberek betegségei természet szerint alakulnak-e ki – azaz hogy vajon maga a dolgok természete és a gondviselés, mely e világ alkotmányát és az emberi nemet megalkotta, teremtette-e a test betegségeit, gyengeségeit és kórjait is, melyeket az emberek elszenvednek. Úgy ítéli, hogy nem volt a természetnek a fő szándéka, hogy az embereket a betegségeknek kitett lényekké tegye; ez ugyanis soha nem illett a természethez, a jó dolgok szerzőjéhez és szülőanyjához. De miközben sok nagy dolgot hozott létre és a legmegfelelőbbé, leghasznosabbá tette őket – mondja – más, előnytelen dolgok is hozzájuk nőttek, mivel elválaszthatatlanok voltak épp e műveitől. Az utóbbiakról azt mondja, hogy a természet szerint, de bizonyos szükségszerű „következések” révén jöttek létre, amit ő maga így nevez: kata parakoluthészin. Amikor a természet az emberi testet alakította ki – mondja – és az értelem finomsága és a megalkotott mű hasznossága megkívánta, hogy a fejet igen vékony és finom csontocskákból állítsa össze, ám ezt a fő dolog szempontjából tekintett hasznot más, külső hátrány kísérte, ti. hogy a fej védelme gyenge, és már kis ütések és sérülések is képesek összetörni.1396 A betegségek és gyengeségek éppen ezen a módon jöttek létre, miközben valamilyen üdvös dolog született. (3) Ugyanígy – mondja – míg az erény a természet szándéka szerint születik meg az ember számára, vele együtt megszülettek a vétkek is, a köztük fennálló ellentétesség viszonya okán.