Tudomásom szerint az első filozófusok, akik fenntartó okról beszéltek, a sztoikus filozófusok voltak. Állításuk szerint a négy elemből jönnek létre azok a testek, melyeket Arisztotelész homogéneknek,1421 Platón pedig „elsőszülötteknek” nevez, minden egyéb test ezekből tevődik össze. Az elemek közül egyeseket anyagszerűeknek neveznek, másokat pedig tevékenynek és hatóképesnek, és azt mondják, hogy a hatóképes elemek tartják fenn az anyagszerűeket; a tűz és a levegő tevékeny elemek, a föld és a víz anyagszerűek. A hatóképes elemek teljes egészében átjárják az anyagszerűeket, vagyis a levegő és a tűz a vizet és a földet. A levegő hideg, a tűz viszont meleg. A levegő természetes hatása, hogy megszilárdítja és összetömöríti a szubsztanciát, a tűz viszont kiterjeszti, fellazítja és kitágítja. A tevékeny elemek finom részecskékből állnak, a másik kettő viszont durvább részekből. Az egész finom részecskékből álló szubsztanciát1422 leheletnek nevezik, és szerintük ennek a dolga fenntartani minden természeti és állati testet. Természetinek nevezem azokat a testeket, melyeket a természet hoz létre, nem pedig emberek; ilyen például a rész, a kövek, az arany, a fa és az állati test azon részei, melyeket elsődleges és homogén részeknek neveznek, vagyis az idegek, artériák, vénák, porcok, csontok és minden más efféle. Ahogyan az emberek fadarabokat kapcsolnak össze egymással enyvvel, szögekkel, csapokkal, sárral, gipsszel és mésszel, úgy azt látjuk, hogy a természet is egyesíti és egymáshoz illeszti a test minden részét a porcok, ízületek és inak segítségével. Ha akarjuk, a test azon részeit, melyek ezt az egyesülést létrehozzák az egyes tagokban, hívhatjuk az összetétel fenntartó okainak, és ugyanígy nevezhetjük a sarat, gipszet, meszet és a többi efféle dolgot, melyek ugyanerre a célra szolgálnak a külső dolgokban, melyeket az emberi mesterség, és nem a művészet állít össze. Azonban a sztoikusok nem ezeket, hanem a finom részekből álló anyagi szubsztanciát nevezik a létezők fenntartó okainak. (2) Ami attaleiai Athénaioszt illeti, ő alapította a pneumatikusnak1423 nevezett orvosi iskolát. Hozzá illik, hogy a betegség fenntartó okáról beszéljen, hiszen ő a sztoikusokra támaszkodik, és Poszeidóniosz tanítványa volt. Nem illik viszont azon orvosok elméleteihez, akik más tanokat vallanak, hogy fenntartó okot keressenek minden betegség esetében, sem pedig, hogy azt a homogén természeti testekben próbálják fellelni. És nem mondhatják, mint Athénaiosz, hogy az oknak három elsődleges és legegyetemesebb fajtája van. (3) Athénaiosznál a három fajta a következő: az első a fenntartó okoké, aztán a megelőző okoké, a harmadik fajta pedig az előzetes okok körében foglaltatik.1424 Az utóbbi néven nevezik mindazon dolgokat, melyek a testen kívül léteznek, és a testben valamilyen változást hoznak létre, bármi legyen is e változás. Ha az, ami a testben ily módon létrejön, a betegséget okozó dolgok közé tartozik, akkor, míg nem okozott ténylegesen betegséget, megelőző okként ismeretes.1425 A természetes leheletben módosulások jönnek létre ezen okok révén, és a külső okok révén is; e módosulások nedvességet, szárazságot, hőt vagy hideget hoznak létre a szervezetben; ezeket nevezi a betegségek fenntartó okainak. A lehelet ugyanis átjárja a homogén testeket, és önmagával együtt változtatja őket. Azt mondja, a fenntartó okot gyakran közvetlenül az előzetes ok hozza létre, bár olykor a megelőző ok közvetítésével jön létre.1426