Fazekas Tamás, Merkely Béla, Papp Gyula, Tenczer József (szerk.)

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia


A mikrovolt-T-hullám-alternáns és az antiarrhythmiás gyógyszerek

Ismert, hogy az antiarrhythmiás gyógyszerek befolyásolhatják a µV-TWA-t. Egy retrospektív analízissel vizsgálták a III. osztályba tartozó amiodaron hatásait ICD-vel élő betegekben (23), mely során kilenc, amiodaronnal is kezelt ICD-vel élő közül csak egy (11%) volt µV-TWA-pozitív, míg az antiarrhythmiás gyógyszert nem szedő 22 beteg közül 14 (62%). Az utánkövetés során bebizonyosodott, hogy a µV-TWA-pozitivitás előjelzője volt a későbbi adekvát ICD-működéseknek. Egy másik prospektív és randomizált tanulmány keretében 54 betegben gyógyszerbeállítás előtt és után is végeztek µV-TWA-tesztet. A gyógyszermentesen elvégzett tesztet követően a páciensek akutan iv. d,l-sotalolt vagy metoprololt kaptak (41). A µV-TWA és a bétablokkolók között lehetséges interakció fontos és még mindig nem teljesen tisztázott terület. Néhányan kimutatták, hogy a fizikai terhelés indukálta µV-TWA a szívfrekvencia emelés közvetítésével jön létre, és ez pitvari (41) vagy kamrai pace-eléssel (57) szintén kiváltható, de bétaadrenerg-stimulációval nem (38). A fenti eredmény azt mutatja, hogy a bétablokkolók nem befolyásolják a µV-TWA-t. Ezzel szemben a bétablokád hatásosságát támasztja alá egy 54 dokumentált VT-s, vagy arra gyanús rosszullét miatt vizsgált betegcsoport vizsgálata, melyben a metoprolol és a sotalolterápia a µV-TWA amplitúdóját csökkentette (41). Hasonlóan, 60 további betegben az esmolol (az atropin azonban nem) szintén csökkentette a µV-TWA amplitúdóját (kontrollcsoporttal összehasonlítva), és a µV-TWA-pozitivitást 50%-kal mérsékelte (61). Egy további 2005-ös vizsgálat során 15 VT-s betegben pitvari pace-eléssel elemezték a µV-TWA megjelenését propranololkezelés előtt és után. Eredményeik szerint a propranololkezelés alatt kevesebb esetben (47% versus 73%) jelentkezett µV-TWA-potitivitás (45). A legújabb adatok nem támasztják alá azt, hogy az orális bétablokkoló-kezelés befolyásolná az EFV és a µV-TWA eredményeit csökkent balkamra-funkciójú, kamrai tachycardiás coronariabetegekben (77). Kavesh és munkatársai 24 indukálható VT-s beteg prospektív elemzés során mérték a procainamid hatását a µV-TWA-ra (39). Kiinduláskor és a szer akut vénás beadását követően végezték a tesztet. A µV-TWA amplitúdó nagysága sinusritmus esetén 0,6 ± 0,8 µV-ról 0,3 ± 0,4 µV-ra csökkent, 100/min pitvari paceelés alatt 2,0 ± 1,6 µV-ról 0,7 ± 0,7 µV-ra, a 120/min pitvari ingerlés során pedig a 3,0 ± 2,0 µV-ról 1,7 ± 1,8 µV-ra. Ilyenformán 120/min frekvencia esetén a µV-TWA érzékenysége indukálható tartós VT szempontjából 87%-ról 60%-ra csökkent. Tehát akut hatásként a procainamid szignifikánsan csökkentette a µV-TWA nagyságát ismeretlen mechanizmus útján, ezáltal csökkentette a szenzitivitását az indukálható VT előrejelzésének tekintetében (87%, szemben a 60%-kal). A µV-TWA nagyságában bekövetkezett csökkenés független volt az antiarrhythmiás hatástól. Néhány korai adat alapján felvetődött, hogy a látható µV-TWA a repolarizáció diszperzitását tükrözheti, ami a proarrhythmia kialakulásához vezethet procainamid, kinidin, amiodaron és más antiarrhythmiás gyógyszerekkel együtt (4, 24, 33, 72). E feltételezés alapján 100 betegnek pitvarfibrilláció miatt III. osztályba tartozó antiarrhythmiás szert, almokalantot adtak. A makroszkópos TWA szignifikánsan gyakrabban jelent meg azokban a betegekben, akikben torsade de pointes-VT fejlődött ki – 50% –, mint azokban, akikben ilyen nem – 4% – fordult elő (33).

Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 748 7

A Klinikai szív-elektrofiziológia és aritmológia első kiadását a szívritmuszavarok patofiziológiájában, farmakológiájában, diagnosztikájában és gyógyításában kiemelkedően jártas hazai szakírók vetették papírra. Az aritmiában szenvedő betegek optimális ellátásához nélkülözhetetlen, az idő tájt rendelkezésre álló elméleti és klinikai tudnivalókat átfogóan ismertető kézikönyv iránti olvasói érdeklődés és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Osztályának Nívódíja bizonyította, hogy a szerzők és a szerkesztők erőfeszítései nem voltak haszontalanok. Egy évtized az élettudományok fejlődésének jelenlegi tempóját figyelembe véve nagyon hosszú idő. Az elektrofiziológia és (a)ritmológia mind a mai napig a szívgyógyászat egyik legdinamikusabban fejlődő technicizálódó ága, melynek vertikuma egyre nagyobb: a szívizom szabályos ritmikáját megzavaró, nemritkán öröklődő patobiokémiai eltérések felismerésétől az új típusú, innovatív gyógyszerek hozzáértő alkalmazásán keresztül az egyre kifinomultabb invazív terápiás eljárásokig ível. Ennélfogva idő- és szükségszerűvé vált a lényegbevágóan új diagnosztikai / képalkotó módszerek, gyógyszeres és instrumentális kezelési módozatok, valamint a nagy mintaszámú, randomizált, kontrollcsoportos arrhythmiavizsgálatok eredményein nyugvó és a szakmai tudományos irányelvek főbb útmutatásait visszatükröző ismeretek friss, kézikönyvbe foglalt szintézise: a tudományág fejlődésével lépést tartó jelen, második, új fejezetek beépítésével és a régebbiek újraírásával, felülvizsgálatával gazdagított kiadás megírása, összeállítása.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fazekas-merkely-papp-tenczer-klinikai-sziv-elektrofiziologia-es-aritmologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave