Az érintkezés nélküli térképezési rendszer EnSite Array (EnSite 3000; Endocardial Solutions, St. Paul, Minn.) egy multielektród elrendezésű érzékelőből (MEÉ), egy erősítőből és egy komputer munkahelyből áll. Az utóbbi a pitvar 3D elektromos térképét jeleníti meg (13. ábra). A rendszer egy speciális térképező katétert használ, mely 64 szálból áll 0,025 inches megszakításokkal a megfelelő helyeken, így építve fel a MEÉ-t. A MEÉ-t a femoralis punctióból juttatjuk az egyik szívüregbe, és ott a kontrasztanyagos ballon felfújása után rögzített geometriájú, 64, érintkezés nélküli elektródot formál. Ezután bármilyen egyéb térképező katétert be lehet juttatni az endocardialis felület térképezéséhez. Bármely térképező katéter helyzetét a MEÉ-höz képest egy gyenge áramú 5,68 kHz-es lokátor segítségével határozzák meg (elektromos jelekkel a MEÉ és a térképező katéter között meghatározható a katéter helyzete). A pitvari geometria meghatározása során a térképező katéter elmozdulása, mellyel a MEÉ-től távolodik, kirajzolja a pitvar határait, s ezáltal a 3D-geometriát. Amint a pitvari geometria megvan, a rendszer a potenciáltérképet egy szívciklus alatt ki tudja rajzolni. Miután a 3D-geometriát meghatározták, és a kitágított MEÉ felülete adott, a Laplace-összefüggés felhasználásával 3D-endocardialis potenciáltérkép készíthető egy szívciklus felhasználásával, a MEÉ által regisztrált és felerősített távoli (far field) potenciálokból. A számítógép az aktivációs folyamatot mozgóképként is meg tudja jeleníteni. Tehát az elektrofiziológiai és az anatómiai információ kombinálva van egy 3D mozgóképen, melyet a vizsgáló módosíthat a pontosabb arrhythmiatérkép érdekében. Ezen túl a felhasználó virtuális elektródákat is kijelölhet az elektroanatómiai térkép bármely pontján. A lokális elektrogramokat a virtuális elektródhelyeken rekonstruáljuk, melyek szimulálják a potenciálokat, amelyeket onnan a térképező katéter venne fel. Ez a MEÉ 3,5 cm-es körzetében megbízhatóan működik. Miután a potenciáltérképet felvettük, a katéterek helyzete a térképhez képest meghatározható, függetlenül az arrhythmia esetleges terminálódásától, lehetővé téve a célzott ablatiót sinusritmus alatt is. Kritikus helyek, mint a His-köteg megjelölhetők, és ezáltal kikerülhetők az ablatio során. Habár aprólékosan állíthatók a szűrő beállításai a legkorábbi epicardialis aktiváció felderítéséhez fokális arrhythmiák esetén, pitvarfibrillációban a módszer pontossága nem ismert. Thiagalingam és munkatársai (159) báránymodellben tanulmányozták az érintkezés nélküli térképezés hatékonyságát, endocardialis, midmyocardialis és epicardialis aktiváció felderítéséhez. Úgy találták, hogy az érintkezés nélkül rögzített elektrogramok mindhárom esetben mind morfológiailag, mind az időzítés terén jól korrelálnak az érintkezéssel felvettekkel. Ez sinusritmusban és epi-, illetve endocardialis ingerlés esetén is így van. A vizsgálók továbbá nem lineáris kapcsolatot találtak az érintkezés nélküli elektrogram érintkezéseshez viszonyított pontossága és a MEÉ-től való távolság között. 40 mm felett rohamosan csökkent a pontosság (159–161). A midmyocardialis és epicardialis helyek esetében még nincs szívbetegektől származó adat az érintkezés nélküli rendszerrel kapcsolatban.