Szívritmuszavarok már az intrauterin életben is felléphetnek. A magzati ritmuszavart jelezheti a magzati szív auscultatatiója, a magzati ultrahangvizsgálat vagy a cardiotocograph. A normális magzati szívfrekvencia 120–180/min között van. Ezen határokon kívüli érték mindenképpen indokolja az anya foetalis kardiológiában jártas centrumba utalását. A postnatalis időszakhoz hasonlóan a foetalis ritmuszavarok is igen sokfélék lehetnek. A legtöbb nehézséget és gondot mégis a tachycardiák okozzák. A leggyakoribb és egyben legártalmatlanabb ritmuszavar forma az ectopiás ütés vagy irreguláris ritmus, mely a magzatok kb. 1%-ában észlelhető és különösen a 30. gesztációs hét és a terminus között gyakori. Mivel az ectopiás ütések tachycardiát indukálhatnak, nem meglepő, hogy e magzatok kb. 5%-ában később tachycardia alakul ki. Irregularis ritmus észlelése esetén ezért a foetalis echokardiográfián kívül a magzat utánkövetése is szükséges az ectopiás ütések eltűnésének vagy a tachycardia későbbi kialakulásának dokumentálása céljából. A magzati tachycardiák döntő többségének (70%) hátterében járulékos vezető köteget involváló reentry-mechanizmus áll. A második leggyakoribb mechanizmus a pitvari flutter. Kamrai tachycardia nagyon ritka. A tachycardia klinikai jelentőségét a magzati keringésre és fejlődésre gyakorolt hatása határozza meg. A keringési elégtelenség legkoraibb jele a cardiomegalia, csak utána jelenik meg az ödéma, pericardialis folyadék és ascites. Pleuralis folyadék is előfordulhat, de ennek gyakrabban extracardialis okai vannak. Hydrops és AV-billentyű-elégtelenség szintén gyakori, de érdekes, hogy a bal kamra rövidülési frakcióval jellemzett systolés diszfunkciója ritka. Congenitalis szívbetegség szintén ritka lelet magzati tachycardiában.