A hosszú-QT-szindróma (LQTS) a kamrai repolarizáció kóros mértékű megnyúlásával (QTc > 0,46 s) járó klinikai tünetegyüttes, amely életveszélyes kamrai tachyarrhythmiák (TdP-VT/VF) fellépésével szövődhet és nemritkán szívmegállást, SCD-t okoz. Az LQTS-nek két fő típusát különíthetjük el: az egyik a viszonylag ritka veleszületett, a másik a sokkal gyakoribb szerzett forma. Szerzett LQTS-ben a QT-időszakasz megnövekedése környezeti tényező(k) hatására jelentkezik és annak/azok megszűnését követően normalizálódik (128). A leggyakoribb, dokumentált LQTS-t kiváltó exogén tényező a gyógyszeres terápia, megjegyzendő azonban, hogy számos olyan kórállapotot ismerünk, amely elektrofiziológiai remodelling révén szerzett LQTS-hez vezet (3. táblázat). Gyakran megfigyelhetjük az etiológiai faktorok kombinálódását is. Ezekben az esetekben kóroki tényezőként több farmakon és LQTS-t okozó állapot, vagy az előbbiek mellett fennálló, LQTS-re hajlamosító genetikai eltérés együttese szerepelhet. Korábban éles határvonalat húztunk az LQTS veleszületett és szerzett formái közé, ismereteink bővülésével azonban világossá vált, hogy a szerzett LQTS hátterében hajlamosító tényezőként gyakran örökletes ok – mutáció vagy génpolimorfizmus – is állhat. A rendelkezésre álló adatok alapján e szívritmuszavarban szenvedő betegek körében 5–10% közé tehető valamelyik veleszületett LQTS-ért felelős gén silent/concealed mutációja (67, 172, 261). A gyógyszer indukálta LQTS-ben szenvedő betegek kb. 10%-át teszik ki azok a „latens”, „forme fruste” vagy „szubklinikai” jelzővel illetett esetek, amelyekben valamilyen repolarizációs eltérésre hajlamosító genetikai eltérés mutatható ki (286). Lehtonen és mtsai azonban 16 antiarrhythmiás gyógyszer által kiváltott TdP-VT-n átesett finn betegből háromban (19%) találtak génmutációt. Az átlagosnál nagyobb előfordulási gyakoriság a kis elemszám ellenére figyelemre méltó, oka részben populáció-függő is lehet. Fontos megjegyezni, hogy ebben a vizsgálatban a betegek 40%-ának normális volt a gyógyszerszedés előtt mért QTc-értéke (148). A két LQTS-forma elkülönítése tehát azért sem könnyű, mert a panaszmentes vagy tünetszegény veleszületett LQTS-ben szenvedők betegségének természetére általában csak akkor derül fény, amikor valamilyen QT-időt meghosszabbító gyógyszer (2. táblázat) hatására EKG-eltérés, TdP-VT/syncope alakul ki (111).