A sejt belseje felé irányuló másik fontos kationáram a specifikus kalciumcsatornákon keresztül folyó kalciumáram (34, 39, 43, 57, 62, 81, 84, 95). Szívizomban a csatornák két típusát (L és T) írták le, amelyek közül az L típusú kalciumcsatornák (Cav1.2), illetve -áram szerepe tisztázott kellőképpen. Az L-típusú kalciumcsatornák a nátriumcsatornákhoz nagyon hasonlóan működnek, azaz rendelkeznek aktivációs és inaktivációs kapumechanizmusokkal. A szívciklusnak megfelelően e csatornák nyugalmi, aktív és inaktív állapotokban lehetnek. A nátriumcsatornáktól főként abban térnek el, hogy aktivációjuk és inaktivációjuk kevésbé negatív membránpotenciál mellett és lassabban következik be. Az L-típusú kalciumáram a 7. ábrán látható módon, –30 mV-nál kezd aktiválódni, maximumát 0 mV körül éri el, és befele irányuló jellege +60 mV környékén szűnik meg. Ezen áram inaktivációja –40 mV-nál negatívabb feszültségnél elhanyagolható, és 0 mV környékén válik teljessé (7. ábra). Az L-típusú kalciumáram a nátriumáramnál ugyan lassabban, de még így is viszonylag gyorsan (2–5 ms alatt) aktiválódik. Az áram inaktivációja (0 mV nál) kétexponenciális jellegű (τgyors~ 5–10 ms és τlassú 30–50 ms). A korábban használt „lassú kalciumáram” (slow inward calcium current) elnevezés ma már nem helytálló, és arra az időre utal, amikor a kezdeti méréstechnikai problémák miatt ezen áram aktivációját sokkal lassabbnak tartották. Az L-típusú calciumcsatornák inaktivációját az intracelluláris Ca2+-szint növekedése meggyorsítja (Ca2+-függő inaktiváció). Így a szívciklus során a sarcoplasmaticus reticulumból felszabaduló, majd visszavevődő Ca2+ a kalciumáramot dinamikus módon befolyásolja. A T-típusú kalciumcsatornák (Cav3.1, Cav3.2) élettani szerepe nem kellően tisztázott; a pacemakerfunkcióban lehet fontos (23). A T-típusú kalciumáram sok tekintetben az L-típusúhoz hasonlóan viselkedik, de aktivációja és inaktivációja valamivel negatívabb membránpotenciálnál történik, és a megfelelő csatornák farmakológiai érzékenysége is eltér az L-típusú kalciumcsatornákétól. Viszonylag lassú inaktivációjuk miatt a kalciumáramok jelentős szerepet játszanak a platófázis fenntartásában és döntő fontosságúak a kontrakció szempontjából. Bizonyos szívizomsejttípusokban, ahol nátriumcsatornák nincsenek vagy nem működnek (sinuscsomó, AV-csomó), valamint súlyosan károsodott és emiatt depolarizált szívizomszövetekben a kalciumáram lehet felelős a depolarizációért és az ingerületvezetésért is („lassú válasz” típusú akciós potenciál 1. lejjebb, illetve 12. ábra). Az L-típusú kalciumcsatornák működését az intracelluláris cAMP szintnövekedése (pl. adrenerg β-receptor-stimuláció) nagymértékben fokozza, míg az intracelluláris cAMP csökkenése (pl. paraszimpatikus izgalom) gátolja.