Pethő Menyhért

Mezőgazdasági növények élettana


A növények produktivitásának fiziológiai alapjai

Az asszimilációs felület nagysága, a növényenkénti termésszám és a termésnagyság közötti összefüggés a területegységre vetített gazdasági termés nagyságát döntő mértékben befolyásolja. A fajták produktivitása, gazdasági termése azonban alapvetően genetikailag determinált. Hazánkban a közelmúltban a főbb termesztett növények termésátlagai megkétszereződtek. Ebben az időszakban terjedtek el a köztermesztésben a nagy termőképességű, „intenzív” fajták. E fajták genetikailag determinált sajátosságai azonban csak úgy eredményezhették a nagyobb termést, hogy párhuzamosan emelkedett mezőgazdaságunk műszaki színvonala, emelkedett a felhasznált műtrágya mennyisége stb. A fajták potenciális termőképességének kihasználása számos tényező függvénye. A termés nagyságát alapvetően a növények tiszta produktivitása határozza meg, ami viszont nem csupán a fotoszintézis intenzitásának, hanem az asszimilációs felület nagyságának, az aktív fotoszintézis időtartamának, a lombozat felépítésének is függvénye. A növényegyed asszimilációs felületének nagysága a genetikailag nagyrészt determinált fajtatulajdonságokon túl alapvetően függ a tápanyag- és vízellátástól, az állománysűrűségtől. Alacsony tápanyagszinten, kedvezőtlen vízellátás esetén a lombozat fejletlen. Sűrű állományokban is kisebb a növényegyedek asszimilációs felülete, bár területegységre vonatkoztatva a levélterület nagysága (levélterület-index) sűrűbb állományokban nagyobb. A maximális termésmennyiség eléréséhez optimális levélterület-nagyságra kell törekedni. Ez pedig az állománysűrűség beállításával és a tápanyagellátással érhető el. A szabadon álló egyedek produktivitása nagyobb, mint az állományban állóké, ezért a területegységre vetített maximális termésnagyság az állománysűrűség függvénye is (17. táblázat).

Mezőgazdasági növények élettana

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 831 6

A viszonylag bőséges külföldi és szegényes hazai növényélettani tankönyvek, kézikönyvek mellett alig találkozunk a szántóföldi növénytermesztés és kertészet elméleti megalapozását szolgáló növényélettani munkákkal.

Ezt a hiányt pótolta a jelen munka 1984-es kiadása. A három évtizedes egyetemi oktatói tapasztalatokkal kialakított tematika hangsúlyozottan foglalkozott a termesztett növények szervesanyag-termelésének növényélettani alapjaival.

Az új tudományos eredmények alapján átdolgozott mű hangsúlyos része az anyagcsere-élettan, a bioreguláció, a stresszfiziológia, valamint a termésképzés élettana. A kézikönyv hasznos segítséget nyújt a növényélettan hazai felsőoktatásában, ugyanúgy hasznosíthatják a korábban végzett szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/petho-mezogazdasagi-novenyek-elettana//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave