Pethő Menyhért

Mezőgazdasági növények élettana


A párologtatás jelentősége, formái

A párologtatáson (transzspiráció) a növényi test vizének vízgőz formájában a környezetbe való leadását értjük, amit a növény többé-kevésbé szabályozni is képes. Ezzel szemben a párolgás (evaporáció) tisztán fizikai folyamat. A párologtatás szükséges rossznak is felfogható, ugyanis intenzív párologtatás és szűkös vízellátottság esetén a növény képtelen pótolni az elpárologtatott vizet, lankadni kezd. Emellett azonban életszükséglet is a szárazföldi növények esetében. Jelentőségét a következőkben foglalhatjuk össze:
  1. újabb vízfelvétel a korábban felvett víz leadása nélkül elképzelhetetlen;
  2. a transzspiráció szívó hatása az az erő, ami a gyökerek által felvett vizet és ásványi anyagokat a levelekbe szállítja (itt figyelmen kívül hagytuk azon ritka eseteket, amikor a víz mozgatásában csak a gyökérnyomásnak van szerepe — könnyezés, guttáció);
  3. a párologtatás szerepe leginkább a növény hőgazdálkodásában szembetűnő. A kevésbé párologtató szukkulens növények hőmérséklete olykor 10–15 fokkal is magasabb, mint a környező levegőé. E magas hőmérséklethez ezek a növények alkalmazkodtak. Más növényeken viszont tűző napon, ha a párologtatás csökken (pl. üvegházi növények párás légtérben), „perzselési” jelenségeket figyelhetünk meg. A víz párolgási hője nagy, ezért elpárolgása során a szövetekből hőt von el, ami meggátolja, hogy a növényi test túlságosan felmelegedjen. Normális körülmények között a növények hőmérséklete ezért alacsonyabb, mint a környező levegőé. Lankadó állapotban azonban a párologtatás intenzitása csökken, a levelek hőmérséklete emelkedik.

Mezőgazdasági növények élettana

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 831 6

A viszonylag bőséges külföldi és szegényes hazai növényélettani tankönyvek, kézikönyvek mellett alig találkozunk a szántóföldi növénytermesztés és kertészet elméleti megalapozását szolgáló növényélettani munkákkal.

Ezt a hiányt pótolta a jelen munka 1984-es kiadása. A három évtizedes egyetemi oktatói tapasztalatokkal kialakított tematika hangsúlyozottan foglalkozott a termesztett növények szervesanyag-termelésének növényélettani alapjaival.

Az új tudományos eredmények alapján átdolgozott mű hangsúlyos része az anyagcsere-élettan, a bioreguláció, a stresszfiziológia, valamint a termésképzés élettana. A kézikönyv hasznos segítséget nyújt a növényélettan hazai felsőoktatásában, ugyanúgy hasznosíthatják a korábban végzett szakemberek is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/petho-mezogazdasagi-novenyek-elettana//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave