2.2. Fordítás vagy lokalizáció

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítóirodai gyakorlatban számos olyan mai, modern problémával találkozunk, amelyekre a fordítástudományi elméleti képzés vagy a szakirodalom nem feltétlenül ad választ. A fordítástudományi kutatások a fordítást, a fordítási szöveg (Károly, 2018/2007) készítését a mai napig elsősorban a fordító személye és a fordított szöveg szempontjából vizsgálják. A fordítást befogadó személyek rendszerint szintén abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a fordítási szöveg magának a fordításnak a végterméke. Ugyanakkor – személyes tapasztalataink alapján – a célnyelvi szöveg mindig több ember keze munkája, pontosan úgy, ahogyan régen a kiadói gyakorlatban is. Egy kiadvány sosem kizárólag a szerző munkájának az eredménye. Mára a klasszikus szerkesztői munkakörök jó része eltűnt, de korábbi foglalkoztatásuk jogossága utólag sem vonható kétségbe. Ehhez hasonlóan a fordítás mint végtermék sem egyetlen ember munkájaként készül el, és a fordítón kívül számos más közreműködő dolgozik a folyamatban. A fordítástudományi szakirodalomban az elmúlt években egyre több tanulmány foglalkozott például a lektorálás kérdésével, de a gyakorlatban tapasztalt módszertani problémákra ez továbbra sem adott választ. A bonyolult, nyelvtechnológiával átszőtt és sok résztvevőt számláló folyamatok merőben más képet nyújtottak a fordításról, mint amiről a szakirodalomban olvashattunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mivel az újonnan felmerülő problémákra a gyakorlatban az új technológiák használata, a résztvevők hatékonyabb és tudatosabb munkavégzése, a visszajelzések gyakorisága és a pontosabb kommunikáció jelentette a megoldásokat, logikusnak látszott célként kitűzni a fordítóirodai gyakorlat és a fordítási projektfolyamat vizsgálatát. A gyakorlatban sokszor több mint tíz lépésből álló fordítási folyamatok mind tudatosabb menedzselése során is az látszott, hogy a megfelelő minőségű szöveg létrehozása még mindig nehézségekbe ütközik.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítási projektfolyamat részletes, mindenre kiterjedő vizsgálata (lásd Faludi, 2020) után egy olyan lépés tanulmányozására kell kitérnünk, amelyre a fordításszolgáltatóknak van a legkevesebb hatásuk: ez a lépés a forrásnyelvi szöveg készítése. A fordítóiparban dolgozóktól gyakran halljuk, hogy már a forrásszöveg is rossz minőségű, ezért nem lehetséges a megfelelő minőségű fordítás elkészítése. Ha pedig a forrásnyelvi szöveg minősége ilyen jelentős a fordítás végeredménye szempontjából, akkor célszerűnek látszik a forrásnyelvi és célnyelvi szövegek készítésének folyamatát összekapcsolni egymással, és akár egyetlen közös projektfolyamatként kezelni. A gyakorlatban ez a két folyamat nem függetleníthető egymástól, és a kettő együttes kezelése szükségszerű (lenne), így elméleti szempontból is a közös vizsgálat látszik célszerűnek. A terminológia pedig az az elem, amely mind a forrás-, mind a célnyelvi szövegek megfelelőségét elsődlegesen biztosítja.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Először is azt érdemes tisztáznunk, hogyan nevezzük a célnyelvi szöveg készítésének folyamatát. Mit nevezünk fordításnak?

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Klaudy Kinga könyvében A fordítástudomány terminológiája című fejezetben a fordítás (’translation’) lexéma kétféle jelentését különbözteti meg (Klaudy, 2018).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

  • Fordítás mint eredmény (’product’): a fordítás eredményeképp keletkezett célnyelvi szöveg.
  • Fordítás mint folyamat (’process’): írott forrásnyelvi szöveg megértésének (dekódolás), a forrásnyelvi szövegről a célnyelvi szövegre való áttérésnek (transzkódolás) és írott célnyelvi szöveg megalkotásának (kódolás) folyamata. (Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_115_p133#m325bafe_115_p133)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Mi ebben a kötetben elsődlegesen a fordításra mint folyamatra fókuszálunk.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítástudományban nem minden szerző ért egyet abban, hogy mi tekinthető fordításnak. Akik az ekvivalenciát a fordítás feltételének tartják, azok szerint fordításnak tekinthető minden folyamat, ahol a forrásnyelvi szöveget ekvivalens célnyelvi szöveggel cseréljük fel. Vagyis „fordítás = a forrásnyelvi szöveg helyettesítése ekvivalens célnyelvi szöveggel” (Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_82_p1#m325bafe_82_p1). Más kutatók szerint az ekvivalencia sohasem lehet teljes. „Az a célnyelvi szöveg, amelyet a fordító ekvivalensnek szán, és az olvasó ekvivalensnek fogad el, csak bizonyos (formai, tartalmi, kommunikatív stb.) szempontból egyezik az eredetivel, és ezeket a szempontokat kell feltárni, rendszerezni” (Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_82_p2#m325bafe_82_p2). Egy harmadik megközelítés (Reiss, 1971) szerint ahány szövegtípus létezik, annyiféle megvalósulása lehetséges az ekvivalenciának. Egyes szerzők szűkebben, mások tágabban értelmezik a fordítás fogalmát. Például egyesek szerint a szolgáltató fordítás – Heltai, 2014 szerint vélhetően ilyen a szakfordítás – nem is fordítás (lásd Gutt, 1990).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abban mindenképpen egyetértés mutatkozik, hogy a műfordítás és a szakfordítás meglehetősen különbözik egymástól. Sokan úgy tartják, hogy nem is rendezhetők egy elmélet alá (Heltai, 2014). Klaudy szerint az irodalmi megközelítés művészi szövegek fordítását vizsgálja (írók, költők műveit), a nyelvészeti megközelítés viszont a fordított szövegek szélesebb skáláját kutatja „a műszaki-tudományos szövegektől kezdve a reklámszövegeken keresztül a használati utasítások szövegéig, nem zárva ki természetesen a vizsgálati körből a művészi szövegeket sem” (Klaudy, 2018). Szerinte „az irodalmi megközelítést csak a fordítás végeredménye érdekli, míg a nyelvészeket a fordítás folyamata is, azaz, hogy mi megy végbe a fordító fejében fordítás közben” (Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_12_p2#m325bafe_12_p2).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fordítás kutatásával a fordításelemélet – más néven fordítástudomány – foglalkozik. Ennek definíciója Klaudy alapján: „A fordításelmélet az alkalmazott nyelvészet egyik ága, amely a fordítás folyamatát, végeredményét és funkcióját vizsgálja a fordítási szituációban részt vevő összes nyelvi és nyelven kívüli tényező figyelembevételével” (Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_20_p1#m325bafe_20_p1). Más szerzők – például Snell-Hornby – háromféle fordítást különítenek el: irodalmi fordítást (’Literary Translation’), általános fordítást (’General Language Translation’) és szakfordítást (’Special Language Translation’) (Snell-Hornby, 1995/1988, 35; idézi Klaudy, 2018, https://mersz.hu/hivatkozas/m325bafe_60_p2#m325bafe_60_p2).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az elmúlt évtizedekben több újabb megnevezés jelent meg a célnyelvi szövegek készítésére: ilyenek például a transzkreáció (’transcreation’) vagy a lokalizáció (’localization’). Az elnevezések mutatják, hogy ezek a területek részben megkülönböztetik magukat a fordítástól, de a vele való kapcsolatot nem tagadják meg.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizációt előkészítő lépés az internacionalizáció (’internationalization’). Az internacionalizáció során a terméket széles körben elfogadhatóvá teszik: úgy hozzák létre, hogy a lehető legkisebb erőfeszítéssel lehessen lokalizálni, azaz országra, kultúrára szabni (https://www.gala-global.org/language-industry/intro-language-industry/what-internationalization). Az internacionalizációra tehát leginkább azért van szükség, hogy a forrás(szöveg) készen álljon arra, hogy minél könnyebben, olcsóbban és pontosabban lehessen egy időben nagyon sok más nyelvre fordítani. Az internacionalizációnak legalább négy szintje van, amelyek mindegyike hat egymásra. Ezek a szervezet, a folyamat, a termék és a dokumentáció internacionalizációja. Brown-Hoekstra alapján a legjobb, ha egy cég már a teljes stratégiai tervezés szintjén foglalkozik az internacionalizáció kérdéseivel (Brown-Hoekstra, 2010).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizáció (’localization’) az internacionalizáció „másik oldala”, illetve az azt követő folyamat: az eredeti dokumentáció létrehozása más nyelveken. A lokalizáció célja kifejezetten az, hogy minden szempontból a célközönség ízlésére, igényeire szabja az adott terméket vagy szolgáltatást. A lokalizáció a termék vagy szolgáltatás mindenre kiterjedő kulturális adaptációja; ennek a folyamatnak része a termékhez vagy szolgáltatáshoz kapcsolódó szövegek fordítása is. A lokalizáció kifejezést a fordítás területére elsőként a szoftvertechnológiában alkalmazták, tulajdonképpen a fordítás (’translation’) terminus helyett. Mára a lokalizáció terminus használata annyira elterjedt, hogy gyakran – nem csak a szoftverfordítások esetében – átveszi a fordítás terminus helyét, némi terminológiai zavart okozva ezzel. Ennek az is az oka, hogy megszaporodtak a fordítást megelőző és követő nyelvi és nem nyelvi feladatok (LT és NLT – ’linguistic and non-linguistic tasks’). Az ilyen folyamatokat, amelyek több fordítást megelőző és követő lépést tartalmaznak, szintén gyakran illetik a lokalizáció megnevezéssel. Hasonlóan vélekedik Doherty, aki a lokalizáció témakörébe nemcsak a szoftverfordításokat sorolja, de a műszaki dokumentációt is (Doherty, 2016).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Soha nem látott mértékű igény jelent meg az olyan digitális tartalmak fordítására, mint például a honlapok, számítógépes szoftverek, műszaki dokumentációk, videójátékok vagy filmfeliratok. A tartalmak változatossága mellett szintén különleges figyelmet kap a helyi (földrajzi, nyelvi), speciális közönség figyelembevétele. Erre gyakran lokalizációként hivatkoznak. (Doherty, 2016, 956)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizáció folyamata szempontjából a fordításra gyakran mint a nyelvi elemek egyszerű helyettesítésére gondolnak (lásd Sprung, 2000; Pym, 2005). Pym, akit már a 2000-es évek elejétől foglalkoztat a lokalizáció fordítástudományi szempontú megközelítése, a következőképpen összegzi a problémát:
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A „lokalizáció” – mint egy internacionalizált szöveg adott helyre történő adaptálása – magában foglalja mindazt, amit a fordítás elméleti szakemberei több évtizede igyekeztek legitimálni, beleértve az átírást mint a nyelvi transzfer alapvető folyamatát. Mint ilyen, a fordítástudományi szókincs potenciálisan hasznos kiegészítésének tekinthető, amennyiben nem magának a fordítás fogalmának „lekicsinylésére” használják. (Pym, 2005, 20)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Azonban a fordítás terminus helyettesítése a lokalizáció terminussal indokolatlanná válik, ha a fordításra nem mint a szavak és mondatok egy az egyben történő megfeleltetésére gondolunk, hanem a szakirodalmi hagyomány szerint beleértjük a kulturális megfeleltetést is (lásd irodalmi fordítás, marketingfordítás stb.). Továbbá az úgynevezett nem nyelvi, illetve nyelvi feladatok valójában a fordításhoz szorosan kapcsolódó folyamatokat jelenthetnek. Például a lektorálás (egynyelvű és kétnyelvű lektorálás stb.) jogosan tekinthető a fordítási folyamat integratív részének, ahogyan több más olyan lépés is, amelyet nem kifejezetten fordításnak nevezünk, de a fordított, célnyelvi tartalom minőségének biztosítását szolgálja (minőség-ellenőrzés, terminológiai munka, a fordítandó tartalom előkészítése). Ami a műszaki dokumentáció írását és fordítását illeti, ennek besorolása sem egyértelmű – például a gyakorlatban sokszor csak a lokalizációs folyamat egy elemének tekintik ezeket.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Abban sem egységes a szakirodalom, hogy a fordítás a lokalizáció egyik lépése, vagy inkább a lokalizációt tekinthetjük a fordítás egyik típusának. Sandrini például az utóbbi mellett érvel: „A fordítás mint munka/feladat százéves múlttal rendelkezik, míg a lokalizáció csak az elmúlt húsz évben jelent meg – talán csak egy új név, egy speciális típusú fordítás. Ebben az esetben a fordításnak kell a szélesebb fogalomnak lennie” (Sandrini, 2005, 132). Egyben felhívja a figyelmet arra, hogy ha a fordítástudomány nem akarja átengedni ezt a területet az informatikusoknak, illetve a dokumentációs szakértőknek, akkor be kell vonnia kutatási és oktatási területei körébe. Máskülönben a fordítás tényleg csak a „felcserélés” folyamatává egyszerűsödik egy szélesebb lokalizációs tevékenységben (Sandrini, 2005).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Érthető okokból máshogy vélekedik Esselink és Cadieux, akik a lokalizáció szempontjából vizsgálták a fordítás fogalmát (Esselink & Cadieux, 2004). A fordítás szó köznyelvi jelentésére támaszkodva úgy vélik, hogy a fordítás kifejezetten nyelvi folyamat, amely egy természetes nyelv kifejezéseit egy másikkal helyettesíti, végezze ezt a munkát akár ember, akár gép. Ekképpen a fordítás a teljes lokalizációs folyamat egyetlen elemévé válik, még akkor is, ha ez a legidőigényesebb, legköltségesebb és legfontosabb elem, de mégis csak egyetlenegy a sokból. Esselink úgy véli, hogy a tartalomkezelő rendszerek, az XML (Extensible Markup Language, kiterjeszthető jelölőnyelv) és más technológiák és szabványok megjelenése teljesen új megvilágításba helyezte a fordítást. A tartalom elszakadása a formától azt eredményezi, hogy a fordítók „végre” arra koncentrálhatnak, amire kell: a „felcserélésre” (Esselink & Cadieux, 2004).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos megjegyeznünk, hogy az új technológiák (tartalomkezelő rendszerek, fordítástámogató szoftverek stb.) alkalmazása a tartalom „szűrésére” szolgál, és a fordítóhoz napjainkban mind kevesebb szöveg jut el, gyakorlatilag csak töredékek. Így a fordító kontextus és kotextus hiányában szinte „vakon” dolgozik, ami nyilvánvalóan a fordítások minőségének romlásához vezet. És ebben az értelemben lassan valóban mindegy, hogy gép vagy ember végzi-e a „lecsontosított” szöveg fordítását.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A hagyományos fordítás és a lokalizáció közötti különbségeket táblázatban összegzi Sermann (Sermann, 2013) Esselink munkái alapján (lásd 1. táblázat).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

1. táblázat. A hagyományos fordítás és a lokalizáció közötti különbségek (Esselink, 2000, 2003 alapján) (Sermann, 2013, 74)
Hagyományos fordítás
Lokalizáció
Teljes FNYSZ
FNYi szöveges erőforrások fordítása
Lépései:
  • terminuskeresés
  • fordítás
  • szövegszerkesztés
  • korrektúrázás
  • tördelés
Lépései:
  • többnyelvű projektmenedzsment
  • tesztelés
  • a CNYi anyag konvertálása más formátumba
Fordítástámogató eszközök használata sok esetben ajánlott
Fordítástámogató eszközök használata sok esetben elengedhetetlen
Egyéni fordítók
Fordítói csapatmunka
Adaptációra csak speciális esetben van szükség (pl. irodalmi fordítás)
Az adaptáció fontos része a folyamatnak
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Esselink munkái a 2000-es évek elejéről származnak, és vélhetően az eltelt időnek is köszönhető, hogy jó néhány állítása jelenleg erősen vitatható. Például a teljes forrásnyelvi szöveg és a folyamatosan frissített forrásnyelvi szöveg szembeállítása már nem állja meg a helyét, hiszen a korábbi szöveg frissítése szinte bármilyen fordítás során felmerülhet. Továbbá ma már kijelenthető, hogy a fordítandó szövegek a szakfordítási gyakorlatban a legritkább esetben „teljesek”. Sokszor csak arra van szükség, hogy egy szerződés egy-egy oldalát, egy tanulmány néhány oldalát lefordítsák, szakkönyvek egy-egy fejezetét módosítsák. Továbbá a „teljes” – „nem teljes” szöveg meghatározása bonyolult elméleti problémát vet fel, amelynek eredményeképpen könnyen eljuthatunk oda, hogy még az irodalmi szövegek esetében sem beszélhetünk teljes szövegről, hiszen gyakori jellemzőjük az intertextualitás.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Hasonlók mondhatók el az egyéni, illetve fordítói csoportmunkáról. Kisebb, kevés szöveget tartalmazó szoftverek esetében akár egy fordító is készítheti a célnyelvi tartalmat, míg egy nagyobb szakkönyv fordítása – még ha Esselink definíciója alapján nem is tekinthető lokalizációnak – a legtöbb esetben egynél több fordító bevonását igényli. Az összes szempont elemzésére nem vállalkozhatunk, mindössze arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a lokalizáció és a fordítás nem állítható szembe egymással, különbségük pedig elsősorban nem a tevékenység jellegében ragadható meg, hanem inkább szemléletbeli, elméleti különbségről van szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nézőpontok a szereplőktől függően különbözhetnek egymástól. A lokalizáció tekinthető a fordítás egy speciális típusának, éppúgy, mint a transzkreáció vagy az audiovizuális fordítás, vagy tekinthetjük a fordítást a lokalizáció egy alfolyamatának. Pym kritizálja a lokalizáció olyan értelmezését, amelyben a lokalizáció átveszi a fordítás helyét, és a fordítás „csak nyelvi problémaként” (’just a language problem’) jelenik meg. „A fordításelmélet fejlődése szempontjából a lokalizáció határozott visszalépést jelent” (Pym, 2006).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Gyakorlati szempontból inkább arról van szó, hogy a gyártók, informatikusok stb. lokalizációnak nevezik azt a folyamatot, amelynek során terméküket, szolgáltatásukat a célnyelvi környezethez igazítják, és az ő szempontjukból a fordítás ennek a folyamatnak valóban csak egy, olykor marginálisnak tűnő eleme. A 2. ábrán látható, hogyan épül fel egy klasszikus lokalizációs projekt.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pym felveti, hogy ha a lokalizációs folyamatban meghatározunk fordítási és nem fordítási feladatokat, illetve ha a lokalizációt szembeállítjuk a fordítással, az azt igazolja, hogy a kapcsolat a fordítás egyes fajtái között nem prototipikus, sőt ez a szembeállítás az egyes típusok közötti kapcsolat folytonosságának hiányát mutatja (Pym, 2002).
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

2. ábra. Egy klasszikus lokalizációs projektfolyamat (Esselink, 2000 alapján)
 

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A lokalizációs folyamatban részt vevő, nyelvi közvetítést végző szakemberek Pym szerint gyakorlatilag nem különböztethetők meg a fordítóktól, sőt a lokalizációval foglalkozó szakemberek gyakran rendelkeznek fordítási háttérrel (Pym, 2002). Mi több, az utóbbi időben a két tevékenység egyre jobban összemosódott, és a változások leginkább a tartalomfejlesztés irányába mutatnak. Agwu szerint Philipp Koehn, az Edinburgh-i Egyetem professzora azt mondta, hogy „ők [ti. a fordítók] egyre inkább tartalomfejlesztők, mintsem fordítók” (Agwu, 2016, 1121).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Pym összehasonlította a középkori fordítást a lokalizációval, és megállapította, hogy a lokalizáció mint modern fordítási jelenség valójában sok egyezést mutat a középkori fordítással (Pym, 2015). Az elmúlt évtizedekben a lokalizációnak tulajdonított jelenségek valójában csak a modern nyugati fordítás jelenségeivel állnak szemben. A lokalizációnak tulajdonított jelenségek a következők: adaptáció szemben a „szó szerinti” fordítással, a hely (’local’) nemzetnél kisebb mérete, az egyről több nyelvre történő fordítás, valamint az előszerkesztés mint a kiinduló szöveg előkészítésének folyamata a későbbi fordításra, továbbá a csapatmunka elterjedt volta. Ezek a jelenségek egyezést mutatnak a középkori és a mai modern fordításokban (Pym, 2015). Pym gondolatai alapján megállapítható, hogy a lokalizáció – természetesen az izgalmas technológiai újtásokon túl – alapvetően nem hozott különösebben újat a fordításelméletbe. Ezen túl a lokalizáció jelenségét elméleti szinten izgalmassá teszi az is, hogy az adaptációt hagyományosan az irodalmi fordítások kapcsán szokták emlegetni, pedig a szakfordítások esetében is nagy a jelentősége.
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave