„Egyes szakirodalmi adatok szerint a fordítás leglényegesebb invariáns eleme a forrásnyelvi szöveg típusa, mivel ez határozza meg a fordító összes döntését” (Heltai et al., 2009, 4). Ezt annyival fontos kiegészíteni, hogy a forrásnyelvi szöveg típusa nemcsak a fordító munkáját, de a teljes fordítási projektfolyamatot is meghatározza. A szövegtípus megállapításához a forrásnyelvi szöveg elemzésére van szükség. A forrásnyelvi szöveg elemzésének kérdésével részletesen foglalkozott a fordítástudományi szakirodalom (pl. Nord, 2009; Reiss, 1983). Az erre vonatkozó eredmények a fordításszolgáltató (projektmenedzser) által végzett szövegvizsgálat során is érvényesnek tekinthetők. A fordító és a fordításszolgáltató által végzett elemzés közötti legfontosabb különbség, hogy a fordító mindig a forrásnyelv ismeretében elemzi a tartalmat. A fordításszolgáltató (vagy projektmenedzser) esetében viszont előfordulhat, hogy nem érti a forrásnyelvet, így különböző eszközök (pl. gépi fordítás) bevonása segítségével elemez, illetve a vizsgálat során nagyban támaszkodik a formai jellemzőkre. A forrásnyelvi szöveg elemzésével kapcsolatban Christiane Nord olyan modellt dolgozott ki, amely minden szövegre alkalmazható, és lehetővé teszi a fordító számára, hogy „a forrásnyelvi szöveg észlelt tartalmi és formai jellemzőit funkcionálisan megértse, és a fordítás céljának figyelembevételével interpretálja” (Nord, 2009, 1, ford. Zabóné Varga, 2015, 34). Nord négy szakaszra bontja a forrásnyelvi szöveg elemzésének folyamatát (Nord, 2009). Ezek közül a fordításszolgáltató számára talán legfontosabb lépés annak felmérése, hogy a fordítási megbízás és a forrásnyelvi szöveg megfelel-e egymásnak. Ha igen, akkor „a forrásnyelvi szövegnek a szkoposz (’cél’) -releváns jellemzőit szükség esetén feldolgozzák, a célnyelvi szöveg elkészítéséhez szükséges célnyelvi eszközöket előkészítik és kiválasztják” (Nord, 2009, 36, ford. Zabóné Varga, 2015, 35).