A tengelyhatalmak eleget tettek a két kormány kérésének, és október közepén egy német–olasz vegyes bizottság alakult az Észak- és Dél-Erdélyben elkövetett atrocitások kivizsgálására.361 Ernst Freiherr von Weizsäcker német külügyi államtitkár362 előterjesztése alapján egy „kis egységes, vegyes, a budapesti és bukaresti német és olasz követségek tagjaiból összeállított” bizottságot alakítottak, amelynek élén azonban – a pártatlanságot biztosítandó – nem követségi, hanem „külső” tisztviselők álltak.363 Berlin Günther Altenburg miniszteri osztályfőnököt, míg Róma Delfino Roggeri külügyminisztériumi főtisztviselőt delegálta a bizottságba,364 amelynek fő célja az volt, hogy „jelenlétével véget vessen a [magyar–román] nézeteltéréseknek”. Feladatát egyrészt a mindkét oldalon felmerült számos panasz kivizsgálásában, másrészt a nézeteltérések forrásának felderítésében szabták meg. A bizottságnak nem katonai, hanem polgári jellege volt. Tagjai területenkívüliséget élveztek, jogukban állt kikérdezni a lakosságot, betekinthettek a különböző dokumentumokba, beszámoltathatták a hivatalnokokat és a katonákat. A vizsgálatok eredményét a német és az olasz kormányok rendelkezésére kellett bocsátaniuk, felhasználásáról azok döntöttek. A magyar és a román hatóságoknak hagyniuk kellett, hogy a bizottság szabadon szervezze meg a munkáját, továbbá be kellett fejezni az egymás ellen irányuló sajtókampányt és a kölcsönös kiutasításokat.365