A középkori szerzők közül Aquinói Tamás mellett talán a leginkább Ágostonról mondhatjuk el, hogy a szépről alkotott elmélete központi helyet kapott az esztétikatörténeti írásokban: több kitűnő könyv jelent meg már ebben a témában, ráadásul úgy, hogy ezek az újabb tanulmányok általában elkerülik, hogy Ágoston „esztétikájáról” beszéljenek: inkább az ágostoni szépségbölcseletről értekeznek, ezzel is hangsúlyozva, hogy Ágostonnak nincs a modern értelemben vett esztétikája.375 Régebben elképzelhető volt olyan, Ágoston gondolkodásának szentelt, többkötetes tanulmánykötet összeállítása, melyben egyetlen írást sem szenteltek kifejezetten Ágoston „esztétikájának”376, az újabb megközelítésekben azonban, talán az említett tanulmányok és általában az esztétikai kutatások nagyobb presztízse miatt, egyre hangsúlyosabb szerepet kap az esztétika problémája is.377 Itt természetesen nem lehet szó arról, hogy bemutassam az ágostoni szépségfelfogás egész kérdéskörét: az említett írások ezt a munkát már egyébként is kimerítően elvégezték, tulajdonképpen túlságosan is, hiszen azáltal, hogy a különböző szövegekben elszórt kijelentéseket az értelmezés során mintegy Ágoston helyett összegyűjtötték, többé-kevésbé egységesnek mutatva be az ágostoni szépségelméletet, voltaképpen nem csupán megvizsgálták, hanem olykor inkább mintha kiegészítették volna Ágoston gondolkodását valamivel, ami ebben a kifejtett és egységesített formában talán idegen volt tőle. A középkor és az esztétika komplex viszonyának vizsgálata során itt csupán arra van lehetőség, hogy megnézzük, miként jelentkezik a világ szépségének problémája a hippói püspök azon szövegeiben, melyek – amint már a címük is utal rá – nem kifejezetten a szépség fogalmát tárgyalják: Ágoston szépségbölcseletének vizsgálatára vállalkozom tehát, szoros összefüggésben az érzékelés tanával, konkrét téma (az ordo rerum, a világ rendje és szépsége) és konkrét szöveghelyek nyomán. Alapvetően két fiatalkori, Itáliában készült és két – ha szabad így mondani – érettebb, már afrikai műre támaszkodom: A rendről című dialógusra és A zenéről utolsó könyvére, illetve Az igaz vallásról és a Vallomások bizonyos szövegeire.