Cseke Ákos

A középkor és az esztétika


Kitekintés: a szerelmes Dante

A másik szépsége, az az igény, hogy a szerelmes férfi hangos szóval hirdesse szerelme szépségét Dante Alighieri életművében is meghatározó, aki – többek között – épp azt a mondatot idézi az Isteni színjátéknak azon a helyén, amikor szerelme, Beatrice csodálatos megjelenését írja le, amellyel Hugó a Mária mennybevételéről szóló prédikációját zárja: „Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le!” (Én 4,8).851 Amikor a másik szépségéről van szó, akkor Dante nem rejti véka alá, hogy legfőbb vágya egy olyan művet írni, „melyben méltóképpen szól róla (più degnamente trattare di lei)”852; de a „di lei” (róla), bár nőnemű létezőre vonatkozik, itt már nem a Szűzanyát, nem is az emberi lelket általában, hanem a hőn szeretett Beatricét jelöli. Beatrice szépségét akarja hirdetni, mondja Dante az Az új életben, Beatrice „híve” ő, halljuk a Színjátékban,853 de Beatrice – és megint nem Krisztus – jön el érte, és hagyja miatta „lába nyomát” a Pokolban is,854 ahogy ő érkezik meg hozzá a körmenet élén a Purgatórium tetején, és töri meg büszkeségét, hogy méltó legyen belépni a Paradicsomba.855 „És mondta mind: Benedictus qui venis” – olvassuk Beatrice megjelenésekor,856 amivel Dante nyilvánvalóan János evangéliumát idézi meg, a Jézus jeruzsálemi bevonulását leíró részt: „Benedictus qui venit in nomine Domini” (Ján 12,13); az itáliai költő látomásában Beatrice gyakorlatilag egyfajta személyre szabott, gyönyörűséges és megváltó alakként lép elő, aki mintegy Krisztus helyébe lép. Erre már Balthasar is felhívta a figyelmet: „Krisztus valóságos keresztje sehol nem jelenik meg az Isteni színjátékban”: Dante a Pokolban „[a Beatrice által érte küldött] Vergilius, nem pedig Krisztus nyomdokain halad”, a Purgatóriumban „sokkal nagyobb szerepe van az ember erkölcsi épsége helyreállításának, mint Krisztus követésének és a keresztjével való könyörtelen szembesülésnek”, a Paradicsomból pedig szinte teljesen hiányzik Krisztus mint egyetemes közvetítő valósága,857 miközben az egész Komédiát Beatrice dicsfénye ragyogja be.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 132 5

A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cseke-a-kozepkor-es-az-esztetika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave