Cseke Ákos

A középkor és az esztétika


Az érzéki és az érzéki szép

„Most pedig vizsgáljuk meg azt, amivel az egyes dolgokat érzékeljük (aiszthanesztai)”, kezdi Plótinosz egyik fontos elmélkedésének azt a részét, ahol a szép és a jó egymáshoz fűződő viszonyát fejti ki,185 és ezzel tulajdonképpen előre is bocsátja a szép befogadását és elfogadását illető elméletének a központi elemét, az érzékelés, az aiszthészisz problémáját. A széphez, jegyzi meg a görög filozófus, elengedhetetlen az éberség, az, hogy a szép észlelőjeként jelen legyek, és hogy észrevegyem a szép általam, éberségem által is lehetővé tett felkavaró jellegét, szemben a jóval, melyben valójában az énben rejlő mindenség felismerése történik meg, és mely épp elvon attól, ami individuális, egyedi és érzéki jellegű: „a jóra vonatkozó régebbi és érzékszervekre nem szoruló (anaiszthétosz) törekvésünk azt jelzi, hogy a jó maga is régebbi és előbbről való, mint a szép”186. A jó nem jön el, írja a plótinoszi szöveget kommentáló Jean-Louis Chrétien, mert már eleve a miénk: „ha megközelítjük, felfedezzük, hogy már benne vagyunk”. A szép ezzel szemben „feltételezi a jelenlétet, az én jelenlétemben jön el: a széppel találkozunk”187, feltűnése a ráirányított figyelem által kap értelmet és jelentőséget. Bár e jelentőség nem merül ki a szépség puszta érzéki voltában, hiszen Plótinosz olyan szépségekről is tud, melyek túl vannak a testi szemeinkkel érzékelhetőn (ilyen például az erény vagy az igazságosság szépsége és az „a legfőbb és legelső szépség”, mely az istenit illeti meg188), kétségtelen, hogy a külső és belső látás segítségével ezekre is fel kell figyelnünk – „hanem hát látni kell ezeket a dolgokat, már ahogy ilyeneket a lélek látni szokott s látásukon sokkal inkább kell majd gyönyört, elragadtatást és csodálatot éreznünk, mint a szépségek előbbi fajainál, mivel most már mintegy az igazihoz értünk”189 –, vagyis külső és belső érzékeinkben, csodálatunkban, vágyunkban mindenképpen jelen kell lennünk a szép számára, míg a jó észrevétlenül húzódik meg bennünk, belőle létezünk, ami nem szorul rá a mi figyelmünkre és érzékelésünkre.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 132 5

A középkori esztétikának szentelt tanulmányok a 19. század második felétől fogva egyre nagyobb helyet foglalnak el az esztétikatörténeti kutatásokban, magyarul azonban még soha nem jelent meg egy kifejezetten ennek a kérdésnek szentelt összefoglaló munka. Cseke Ákos könyve ebben a tekintetben hiánypótló mű. A középkor és az esztétika ugyanakkor nem pusztán az ebben a témában született külföldi szakirodalom ismertetésére vállalkozik, hanem a szakirodalom közmegegyezésen alapuló belátásainak újragondolását is elvégzi. A könyv többek között a következő kérdésekre keresi a választ: Milyen szerepet tölt be a művészet és a szépség a középkori gondolkodásban? Mennyiben módosítja - vagy inkább ássa alá - a középkori szerzők tanulmányozása a modern esztétikai tapasztalatot? Mit jelent a szépséget észlelni a világban és önmagamban? Létezik-e érzékfeletti szépség? És vajon szép-e a szerelmes, széppé tesz-e a szeretet, a szerelem világa? A könyv többek között Tertullianus, Ágoston, Eriugena, Clairvaux-i Bernát, Bonaventura, Aquinói Tamás, Eckhart mester és Dante egy-egy szövegét elemzi és mutatja be az esztétika történeti vizsgálatának szempontjából.

Hivatkozás: https://mersz.hu/cseke-a-kozepkor-es-az-esztetika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave