Kremmer Tibor, Torkos Kornél

Elválasztástechnikai módszerek elmélete és gyakorlata


A gélkromatográfia álló fázisa

Általános meghatározása szerint a gélkromatográfia álló fázisát olyan poláris (vagy apoláris) tulajdonságú, erősen hidratált (szolvatált), többé-kevésbé képlékeny, de formatartó, kocsonyás halmazállapotú gélszemcsék alkotják, amelyek térbeli szerkezete különböző méretű, az oldószer (áramló fázis) és egyéb kisebb vagy nagyobb molekulák számára teljesen vagy részlegesen átjárható pórusokat tartalmaz. Az álló és áramló fázis polaritása alapján a gélkromatográfia két formáját különböztetik meg. A klasszikus gélkromatográfiában a vizes áramló fázisban erősen hidratált, viszonylag nagy pórusméretű liogélszemcséket elsősorban a poláris, kis és nagy molekulájú élettani vegyületek, biopolimerek, fehérjék stb. elválasztására, tisztítására és azonosítására alkalmazzák. A szerves oldószerekben duzzadó tölteteken alapuló ún. gélpermeációs kromatográfiával (Gel Permeation Chromatography, GPC, Moore 1964) viszont a kifejezetten apoláris, közepes és nagyobb molekulatömegű vegyületcsoportokat (polimerek, műanyagok) vizsgálják. A liogélek mellett a molekulaméret szerinti elválasztás jelensége a makro- (mezo-) pórusos szilárd fázisokon (xerogélek, szilikagél) is megfigyelhető, amelyek azonban poláris áramló fázisban a másodlagos kölcsönhatások (adszorpció, ioncsere) kialakulása miatt az érzékeny biopolimerek, makromolekulák vizsgálatára kevésbé alkalmasak.

Elválasztástechnikai módszerek elmélete és gyakorlata

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 109 7

Az elválasztási műveletek kezdetleges vagy kifinomult formái (fajtázás, szitálás, szűrés stb.) ősidők óta az alapvető emberi tevékenységek közé tartoznak. Fejlődésük az ókortól kezdve a középkori alkimistákon keresztül az újkor és az ipari forradalom eredményein át a modern tudományos és technikai eljárásokig az emberiség kultúrtörténetének jelentős részét képezi. Általában megállapítható, hogy a különböző elválasztástechnikák tapasztalati úton, az anyagi világ jelenségeinek és törvényszerűségeinek megismerésével szoros kölcsönhatásban, annak részeként és igényeként alakultak ki.

Könyvünk az egyetemi tananyagot kiegészítve az elméleti alapok tárgyalásán túlmenően az elválasztástechnika modern módszereiről (mintaelőkészítés, kromatográfia, elektroforézis és ultracentrifugálás) és fontosabb alkalmazási területeiről kíván áttekintést adni. Az egyes fejezetekben bemutatott gyakorlati példák a (bio)analitikában, a biológiai és biokémiai kutatásokban, laboratóriumi diagnosztikában dolgozó szakemberek széles körének érdeklődését figyelembe véve főleg a biotechnológia, az élettan és a kórélettan szempontjából fontos alkalmazási területeken és vegyületcsoportokon (enzimek, fehérjék, gliko- és lipoproteinek, mono- és oligoszacharidok, nukleozidok, nukleotidok stb.) kívánják bemutatni a korszerű elválasztástechnikai módszerek széles spektrumát és alkalmazhatóságát.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kremmer-torkos-elvalasztastechnikai-modszerek-elmelete-es-gyakorlata//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave