Bartók István

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között


Összegzés

A korszak magyar vonatkozású világi retorikáiban a stílusnemekkel kapcsolatban az antik szónoklattanok útmutatásai tükröződnek. A kegyességi irodalom gyakorlatához szorosabban kapcsolódnak az ars concionandikban megfogalmazottak. A század első felére jellemző „középutas” megoldás jelenik meg az 1650-es váradi szöveggyűjteményben, de a szélsőségek kerülésének igénye magyar szerzőknél is felbukkan. Az épületes olvasmányok és a prédikációk stílusával kapcsolatban többen két szintet különböztetnek meg (Geleji Katona István, Martonfalvi Tóth György, Szilágyi Tönkő Márton), Medgyesi egyházi retorikájában háromféle beszédminta szerepel. A korban használatos stílusfajták közül legalább ötféle körvonalazódik: a tudományos, a hivatalos, a költői és az udvari beszédmód, valamint az „együgyü” híveknek szóló előadás ismérvei.

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 034 2

A könyv a korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be, legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összefüggés az európai mintákkal.

A hazai szerkesztésű kézikönyvek sorában először a grammatikai és a poétikai munkákat tárgyalja, a második részben a logikai, a harmadikban a retorikai összefoglalókat. Az utóbbiak között a világi ékesszólástant az egyházi retorikák követik: az imádkozás- és prédikációelméleti traktátusok. Az önálló kiadványok áttekintése után elszórt megjegyzésekből bontakoznak ki a korabeli szerzőknek az irodalomra vonatkozó jellemző elgondolásai, különös tekintettel a stiláris követelményekről és a fordításirodalom kérdéseiről megfogalmazott nézetekre.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-sokkal-magyarabbul-szolhatnank-es-irhatnank//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave