Nem könnyű meghatározni a kört, amelyen belül a XVII. században a fordításirodalom kérdéseit lehet vizsgálni. A korszak magyar nyelvű nyomdatermékei igen jelentős részben idegen nyelvű eredetire mennek vissza, és nemcsak a bőséges kegyességi irodalomban. A világi kiadványok között is számos más nyelvből fordított politikai, jogi, orvosi, természettudományos tárgyú kézikönyv található. Ma akkor beszélünk fordításról, ha egy műről tudjuk: bizonyos szerző meghatározott művét valaki megpróbálta egy másik nyelvre átültetni. A tárgyalt korszakban a helyzet korántsem ennyire egyértelmű.708 Még ha a magyar szöveget nagyjából meg is lehet feleltetni egy megnevezett idegen szerző pontosan hivatkozott művének, akkor is adódhatnak eltérések a feldolgozás módjából. Gyakori, hogy a források között több idegen minta is szerepel, a magyar, változat elkészítője tehát nemcsak fordító, hanem szerkesztő is. Egy-egy kötet kompiláció mivoltára sokszor csak annyi utal, hogy – például – „deák és anglus authorokból” merített az összeállító. Az sem sokkal pontosabb információ, ha megtudhatjuk: az eredetit „egy tudós ember” írta; esetleg a szerző „innen-amonnan szedegette össze”…