Bartók István

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között


Viszony más nemzetekhez

Az előszavakban megfogalmazódik az is, hogy miért szükséges idegen szerzők műveit anyanyelvünkre lefordítani. A legáltalánosabb érvek között sűrűn emlegetik, hogy nem szégyenkezhetünk „más keresztény nemzetek” mellett. Az elmaradás tényét, a felzárkózás igényét gyakran hangoztatják kifejezetten témánk vonatkozásában is mind katolikus, mind református részről: mások fordítanak, mi pedig nem. Tasi Gáspár „Feuktius Jakab” prédikációinak átültetése alkalmából (1640) méltatja az „egyéb keresztyén nemzetek serénységét”.720 Laskai János (1644) hasonlóan dicséri az idegeneket, és kénytelen velük szembeállítani saját nemzetét „restsége” miatt.721 Különösen figyelemreméltó a két utóbb idézett szerzőnél, hogy az eredeti művek írását és a fordítást egymás mellett, egyenrangú teljesítményként említik. Pankotai Ferenc (1650) is irigykedve tekint „más keresztyén orszá-gokra”.722 Somosi Petkó János (1656) már nem fest a magyarviszonyokról ilyen szomorú képet: „a deák könyv eléggé bü” nálunk is, csak éppen le kellene fordítani őket „tulajdon nyelvünkre”.723 A század végén már van, aki egészen biztatóan látja a helyzetet: Debreceni K. János szerint (1693) Magyarországon „ugyan bokrosával találtatnak” a héber, görög, angol és holland nyelvek ismerői. Ezért „kapdos” ő az olaszon. Többször említett Deodatus-fordításának elkészítése mellett az egyik fő érve, hogy a szerző Biblia-kommentárját angolra is lefordították.724

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 034 2

A könyv a korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be, legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összefüggés az európai mintákkal.

A hazai szerkesztésű kézikönyvek sorában először a grammatikai és a poétikai munkákat tárgyalja, a második részben a logikai, a harmadikban a retorikai összefoglalókat. Az utóbbiak között a világi ékesszólástant az egyházi retorikák követik: az imádkozás- és prédikációelméleti traktátusok. Az önálló kiadványok áttekintése után elszórt megjegyzésekből bontakoznak ki a korabeli szerzőknek az irodalomra vonatkozó jellemző elgondolásai, különös tekintettel a stiláris követelményekről és a fordításirodalom kérdéseiről megfogalmazott nézetekre.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-sokkal-magyarabbul-szolhatnank-es-irhatnank//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave