Bartók István

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Irodalmi gondolkodás Magyarországon 1630–1700 között


Ars concionandi és retorika

Martonfalvinak és Szilágyinak a retorikára vonatkozó megjegyzései azt mutatják, hogy ezalatt – Ramus szellemében – elsősorban az elocutiót értették. Martonfalvi az explicatio tárgyalása során, nevezetesen a phrasium impropriarum feloldásával kapcsolatban utasítja az olvasót a tropologiához.573 Szilágyi ugyancsak az elocutio tárgykörébe tartozó dolgokról szól, amikor a retorikai ismeretek szükségességét bizonygatja. Érvelése szerint az egész Szentírás példa a retorika isteni eredetére. Ez az igehirdetőre is komoly feladatot ró, hiszen – szól a szerző olvasójához – „a tropusokat, figurákat, hyperbolákat, allegóriákat és a többi ezernyi ilyesmit, amelyek valósággal hemzsegnek mind az Ó-, mind az Újszövetségben, meg sem érted, beszélni sem tudsz róluk, csak ha igen járatos vagy a retorika művészetében”.574 Nemcsak érteni és interpretálni kell tudni az efféléket, hanem önállóan alkalmazni is. Szilágyi sem kerülheti el Szent Pálnak gyakran idézett tanítását, mely szerint a hallgatóságot nem az emberi lelemény szülte szép fordulatokkal kell megragadni, hanem az isteni ige igazságával. Ugyanakkor nem mulasztja el azt sem hangsúlyozni, hogy „mégis, bizonyos esetekben, ha a szükség úgy kívánja, hasznos az emberi szellem eredményeit felhasználni”,575 akár a költőktől is idézhetünk. „A tropusok és a szépen hangzó figurák, ha a lényeges mondanivalót nem elhomályosítják, hanem megvilágítják, nagyban hozzájárulnak az igehirdető stílusának választékosságához.”576

"Sokkal magyarabbúl szólhatnánk és írhatnánk"

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 034 2

A könyv a korszak magyarországi és erdélyi szerzőinek elméleti munkásságát mutatja be, legnagyobbrészt eddig feldolgozatlan források feltárásával és rendszerezésével. Az értékelés alapja az összefüggés az európai mintákkal.

A hazai szerkesztésű kézikönyvek sorában először a grammatikai és a poétikai munkákat tárgyalja, a második részben a logikai, a harmadikban a retorikai összefoglalókat. Az utóbbiak között a világi ékesszólástant az egyházi retorikák követik: az imádkozás- és prédikációelméleti traktátusok. Az önálló kiadványok áttekintése után elszórt megjegyzésekből bontakoznak ki a korabeli szerzőknek az irodalomra vonatkozó jellemző elgondolásai, különös tekintettel a stiláris követelményekről és a fordításirodalom kérdéseiről megfogalmazott nézetekre.

Hivatkozás: https://mersz.hu/bartok-sokkal-magyarabbul-szolhatnank-es-irhatnank//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave