A vegyipar „lombikjai” a különféle reaktorok. A legalapvetőbb ilyen berendezések a kevert tartályreaktorok (vagy duplikátorok), amelyek keverővel ellátott dupla falú edények (2.1. ábra). [1] Szokásos méretük néhány m3-től néhány 100 m3-ig terjedhet. A keverő fajtáját (anker-, propeller- vagy centrifugálkeverő, stb.) a reakcióelegy heterogenitásának és viszkozitásának megfelelően kell megválasztani. A fordulatszámot pedig a megfelelő fázisérintkeztetés és hőátadás szabja meg. Az optimálisnál nagyobb fordulatszámon való járatás indokolatlan többletköltséget eredményez (lásd a keverő fordulatszáma és teljesítményfelvétele közötti összefüggést). A duplikált falú edény lehetővé teszi – az adagolás alatti – hűtést, ill. a – reakció lanyhulása után az utóreagáltatás céljából való – melegítést/forralást. A központi ellátóból érkező hűtő- és fűtőközeg betáplálását (és áramának nagyságát) megfelelő csapok (szelepek) segítségével lehet megoldani. További szerelvények a különféle adagolótartályok, az adagolónyílás, a hűtő, a hőmérő és a leeresztő szelep. Gázhalmazállapotú reagens esetén alkalmas gázbevezetőről is gondoskodni kell. A szelepek megfelelő beállításával el lehet érni, hogy a berendezés reflux- vagy bepárló üzemmódban működjön. Előbbi esetben a lekondenzált oldószer – egy hattyúnyakon keresztül – visszafolyik, míg az utóbbi esetben a szedőben gyűlik. A reaktorok leginkább zománc- vagy saválló acél bélésűek lehetnek.