A (hagyományos) sztereotípiák, előítéletek nemcsak az emberi érintkezést befolyásolják, hanem a népek, országok közötti kapcsolatokat is. Efféle kollektív előítéletek a rómaiak körében sem voltak ismeretlenek. A görögökre mindig egyfajta tisztelettel tekintettek, a gallokat vadaknak tartották, az egyiptomiakat, akik hatalmas javakkal gazdagították az emberi kultúrát, nagyra tartották és kivételes tisztelettel becsülték. Külpolitikájukat azonban elsősorban a punokkal kapcsolatos előítéletük határozta meg. A rómaiak, akik különösen ismertek voltak jogérzékükről és az adott szó meg a hűség fogalmainak szentségéről, a punokat megbízhatatlannak tartották. Külön kifejezésük is volt erre, a fides Punica a karthágóiaknak az adott szó megtartásában való ingatagságát, megbízhatatlanságát fejezte ki. A fides mint az egyik legfontosabb római erény irányadó volt a rómaiak társadalmi és politikai kapcsolataiban. Megszemélyesítve istenségként is tisztelték, temploma a Capitoliumon állt. A fidest egy fiatal lány jelképezte, akinek fejét olajágkoszorú övezte, kezében pedig egy teknőspáncélt vagy katonai jelvényt tartott. A fides meghatározó volt a barátságban, a szülő-gyermek kapcsolatban, az úr és szolga, a patrónus és kliens viszonylatában, s a nagyobb egységet tekintve a római állam és a szövetséges államok kapcsolatában. Ennek jelentőségét mutatja, hogy a római senatus Fides templomában kötötte meg a nemzetközi szerződéseket az idegen államok követségével. A punokkal szemben kifejezett bizalmatlanság megnyilvánulása volt, hogy méltatlannak és alkalmatlannak tartották őket az adott szó megtartására. Használták velük kapcsolatban még a foedifragi kifejezést is, ami egyszerűen ’szerződésszegő’-t jelent, s az egyik legsúlyosabb vétségnek számított a rómaiak szemében.