Takács László

A római diplomácia


Diplomáciai csúcsforgalom

A különböző városok, népek követségei állandó látványosságot jelenthettek Rómában. Viseletük, a velük való különleges bánásmód miatt kiríttak a rómaiak közül, akik általános viselete a toga volt. Olykor egész rajokban érkezhettek a követségek a városba, a senatus pedig óriási türelemmel viseltetett irányukban. Ez tűnik ki legalábbis abból a tudósításból, amelyet Tacitusnál olvashatunk Tiberius uralkodásáról (Évkönyvek, 4, 55). Kr. u. 26-ban tizenegy kis-ázsai városból érkezett követség azzal a kéréssel, hogy Róma támogatásával náluk emeljenek templomot a császárnak. A történetíró szerint a tizenegy város „egyforma igyekezettel, egyenlőtlen erővel” képviselte szándékát, ami burkoltan azt fejezi ki, hogy a senatusban az egyes városoknak eltérő számú támogatója volt. Érveik nem különböztek jelentősen egymáséitól, „származásuk ősiségét”, a rómaiak iránti lojalitásukat hangsúlyozták különféle háborúkban. Tacitus szerint „a hypaepaiak s a trallesiak, mint kevéssé jelentősek, a laodiciaiakkal és magnesiaiakkal együtt kiestek”. Jó esélyei voltak Trójának, hiszen a hagyomány szerint tőlük eredtek a rómaiak, ez azonban kevés súllyal esett a latba. Új érvvel álltak elő a halikarnasszosziak, akik a biztonságot hangsúlyozták, vagyis hogy földrengés nem sújtotta őket, így a tervezett szentélyt nem fenyegeti természeti csapás. Voltak aztán azok, akik már eddig is jelentős kultuszhellyel rendelkeztek. Ezért estek ki a pergamoniak, mert nekik volt egy Augustus-templomuk, Epheszoszt és Milétoszt pedig híressé tette Apollón- és Diana-kultusza. Maradtak tehát a szardesziek és a zmyrnaiak. Ők szintén a történeti hagyománnyal érveltek: „A sardesiak egy etruriai határozatot olvastak fel, mint vérrokonok: hogy tudniillik Tyrrhenus s Lydus, Atys király fiai, a sokaság miatt kettéosztották a népet; Lydus hazai földjén maradt, Tyrrhenusnak pedig az jutott, hogy új hazát alapítson; és a vezérek nevéről nevezték el az egyik népet Asiában, a másikat Italiában; s még növekedett is a lydek hatalma, mikor telepeseket küldtek Görögországba, amelyet ezután Pelopsról neveztek el.” A Rómához fűződő kapcsolatnak azonban nemcsak a mitikus múltban homályba vesző elemeit hangoztatták, hanem kézzelfogható bizonyítékokat is a senatus elé tártak, mint például „hadvezéreink leveleit és a macedon háború idején velünk kötött szerződéseket, folyóik nagyságát, éghajlatuk enyheségét és a környező földek termékenységét emlegették”. A zmyrnaiak szinte teljesen azonos módon építették föl érveiket. Ők is hangsúlyozták ősiségüket („hogy Iuppitertől született Tantalus, hogy Theseus is isteni törzsből származik, vagy hogy egy amazon alapította városukat”), aztán jöttek a bizonyítékok, amelyekkel azt kívánták alátámasztani, hogy mennyire segítették mindig a rómaiakat, s hogy hűségük még akkor sem ingott meg, amikor még Karthágó fenyegette Rómát. Még egy akár teátrálisnak is nevezhető, igen hatásos gesztust is fölemlegettek: „Egyszersmind Lucius Sullát hívták tanúul, hogy mikor a sereg a tél zordsága és a hiányos ruházat miatt válságos helyzetbe jutott, s ezt Zmyrnába, a népgyűlésnek hírül adták, mindnyájan, akik csak ott állottak, levetették ruhájukat s elküldték legióinknak.” Ezek után nem volt kétséges, hogy a senatus melyik város mellé álljon, s végül Zmyrna kapta meg a jogot a szentély megépítésére. Így épült föl Zmyrnában a Tiberius tiszteletére szentelt templom, ami újabb fontos lépés volt a császárkultusz kialakításában. Zmyrnára egyébként nem véletlenül esett a választás, és a halikarnassszosziak sem véletlenül hangsúlyozták, hogy őket nem sújtotta földrengés. Zmyrnában ugyanis nem sokkal korábban volt pusztító földrengés, de nagyobb jelentősége volt annak, hogy itt már állt korábban egy Róma tiszteletére emelt szentély. Úgy látszik, a zmyrnaiak éppenséggel nem voltak híján a diplomáciai és politikai tehetségnek. Még a Kr. e. II. század elején, III. Antiokhosz fenyegetése idején álltak a rómaiak oldalára, s a Rómának szentelt templomot nem annyira a vallásos tisztelet, mint inkább a szövetségesi hűség ügyes diplomáciai kifejezésének tekinthetjük.

A római diplomácia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 107 3

Hogyan érintkeztek egymással az ókori Mediterráneum népei? Milyen szövetségek köttettek görögök és a rómaiak között? Hogyan tárgyalt egymással az két rivális, Róma és Karthágó? Miként közlekedtek a követségek, hogyan értettek szót egymással? Miként viszonyult egymáshoz hódító és leigázott? Hogyan értelmezte Róma történelmi küldetését?

A Pont könyvek sorozat új darabja, A római diplomácia érthető és logikus válaszokkal szolgál, határozott pontokat téve a kérdőjelek helyére.

Hivatkozás: https://mersz.hu/takacs-a-romai-diplomacia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave