Lőrinc László

Életmódtörténet II.

Középkor


Az órák elterjedésének kezdete

A polgároknak azonban életvitelük miatt már szükségük lesz a mechanikus órákra. A XIV. században a városi templomok és városházák tornyain megjelenő órák általában még mutató nélküliek voltak: egyszerűen csak harangkongatással jelezték az egész órákat, és később is csak az órákat jelölte egyetlen mutató. A következő évszázadokban egész Európában megszaporodnak a pontos időközönként megkondított harangok és az órát jelző szerkezetek. Az 1456-os harangszó nemcsak a törökre emlékeztetett, hanem – az újabb igényeknek megfelelően – jelezte a delet is mindenki számára, ezért is maradt meg azután is, hogy eredetére emlékeztek volna. A későbbi századokban az angliai hívek településenként ún. „bim-bam-földeket” adományoztak a sekrestyéseknek, harangozóknak, amiért nekik – általában hajnalban és este – harangozniuk kellett. Már az újkorban, a XVII. században jelennek meg az otthonokban is az ingaórák, majd a nagymutató, mely a percek múlását jelzi, a XVIII. században pedig már pontos zsebórák mutatják az időt. A parasztság körében ez a folyamat később kezdődik és csak a XIX–XX. században fejeződik be.

Életmódtörténet II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 832 3

Ez a könyv nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálék stb.) mutatja be, hanem egyrészt szélesebb értelemben beszél az „élet kereteiről” (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, technika, termelés, településszerkezet stb.) másrészt a társadalom belső viszonyairól (család, egyes életkorok, nemek illetve társadalmi csoportok jellemzői és kapcsolatai stb.), végül a gondolkodásmódról (erkölcs, mentalitás, mindennapi rítusok, jogszemlélet, az idő és tér felfogása stb.). Ez a megközelítés a múlt bemutatása mellett korunk jelenségeit is értelmezi.

Hivatkozás: https://mersz.hu/lorinc-eletmodtortenet-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave