Kuhn (1962) elképzelése, miszerint a tudományt és annak fogalmi struktúráját példák alapján sajátítjuk el, egy a kognitív tudományok területén végbemenő nagyobb forradalom előhírnöke volt. Egy fogalom elsajátítása során általában nem tanulunk meg egy explicit leírást a fogalomról (mint ahogy a múlt évszázad nagy részében gondolták). Rosch (1973) vezette be a pszichológiába azt a gondolatot, hogy például a kutya szó jelentésének megtanulása során elraktározunk emlékezetünkben egy kutya prototípust, mely később lehetővé teszi egy dolog kutyaként vagy nem kutyaként való kategorizációját annak függvényében, hogy az mennyire hasonlít a prototípusra. Így nincs szükség a tulajdonságoknak egy kizárólagos listájára, mely felsorolja a kutyaság szükséges és elégséges feltételeit. Brooks (1978) kimutatta továbbá, hogy képesek vagyunk megtanulni egy mesterséges nyelvtan szabályait pusztán azáltal, hogy memorizáljuk az egyes grammatikus szekvenciákat; a későbbi szekvenciákat így be tudjuk sorolni a tanult szekvenciákhoz való hasonlóságuk alapján. Az elképzelés, hogy a fogalmakat mintapéldányok alapján tanuljuk, meghatározó volt a fogalomalkotással foglalkozó pszichológiai kutatások szempontjából az 1980-as években. Szintén az 1980-as évek során lett átfogóan kifejlesztve az esetalapú következtetés elmélete a mérnöki tudományban és a mesterséges intelligenciában: meglehet, hogy az emberek nem explicit szabályok által érvelnek, hanem úgy, hogy segítségül hívják azt a korábban megtapasztalt szituációt, mely a legjobban emlékeztet a jelen helyzetre. Kuhn gondolata, miszerint a tudomány gyakorlatának elsajátítása (és általában a fogalmaké, lásd Kuhn, 1974) történhet egyes paradigmatikus esetek tanulásával, és nem (kizárólag) szabályok segítségével, megelőzte a korát (részletes tárgyalásért lásd Barker– Chen–Andersen, 2003).