Bármennyire is homályos az igazság fogalma, mégis szükségünk van rá mindennapi életünk során. Az egy dologban való hit nem más, mint valaminek az igaza iránti elkötelezettség. Állítani valamit úgyszintén annyit tesz, mint elkötelezni magunkat az állítás igazsága mellett. Egy magyarázat elfogadása nem más, mint annak elfogadása, hogy a magyarázat igaz, máskülönben az nem magyaráz semmit. Az igazság iránti elkötelezettség feladásával nemcsak arról mondunk le, hogy hihessünk valamiben, hanem a személyes moralitásunkról is („esküszöm szívem, nem feküdtem le senki mással”). Mindennapi példákkal is jól szemléltethetjük azt az intuíciót, hogy az igazság objektív. Ha elhiszem, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem tudok, vagy ha hiszek abban, hogy nem vagyok tévedhetetlen, akkor egyúttal elköteleztem magam az igazság objektivitása mellett, vagyis amellett a nézet mellett, hogy az igazság nem pusztán attól függ, hogy én mit hiszek. Hasonlóképpen, ha azt gondolom, hogy egy emberek alkotta csoport tévedhet például azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy egy barlangban tartózkodik-e egy éhes oroszlán, akkor elkötelezem magam a mellett a nézet mellett, hogy az igazság objektív, mégpedig olyan értelemben, hogy nem az emberek vélekedéseinek függvénye. Továbbá a régi zoknim párjának keresése során az is megmutatkozik, hogy számomra fontos, mi az igazság: a zokni jelenlegi elhelyezkedésével kapcsolatban nem minden válasz egyformán jó; engem csak az igaz válasz érdekel. Az objektív igazság iránti elkötelezettségünk nem olyan dolog, amit könnyű szívvel feladhatnánk (az itt bemutatott érvek részletezéséért lásd Lynch, 2005). Ha a mindennapi életben ilyen fontos az objektív igazság iránti elkötelezettség, akkor nyilván a tudományban sem lesz kevésbé az.