Lakatos (1978) a fizika történetének számos epizódjára alkalmazta a tudományos kutatási programok módszertanát. Stílusára jellemző volt, hogy ötleteit és érveit a történelmi adatok és saját alapelvei közötti párbeszéden keresztül fejtette ki.21 Később mások alkalmazták módszertanát közgazdaságtanra és más társadalomtudományokra. A 2.1. szövegdoboz Ketelaar és Ellis (2000) evolúciós pszichológiával kapcsolatos alkalmazását mutatja be. A kemény magot a természetes szelekció előfeltételezése jelenti, és az a nézet, hogy az emberi pszichológiai képességek szelekciója a pleisztocén korban történt (kb. 1 millió évvel ezelőttől 10 ezer évvel ezelőttig). Ezek a nézetek nem közvetlenül cáfolhatók. Popper számára a természetes szelekció nem volt más, mint metafizikai keret, melynek értéke abban rejlik, hogy specifikus tudományos elméletek származtatására használható (aminek következtében – például a kreacionizmussal ellentétben – valóban a tudományos világ része). Lakatos ugyanezt az elképzelést juttatta kifejezésre a kemény mag és a védőöv közötti megkülönböztetés segítségével. A pleisztocén korban minden bizonnyal előnyt jelentett annak a felismerése, hogy valaki hajlamos megszegni a megállapodásokat. Így lehet, hogy kifejlődött egy úgynevezett csalásdetekciós modul. Ennek az elméletnek a cáfolata sértetlenül hagyná a kemény magot. De amennyiben a kognitív képességek természetes szelekciójáról való gondolkodás új, korroborált előrejelzéseket generál, addig a program progresszív (és Ketalaar és Ellis szerint ez így is van). Úgy tűnik például, hogy az emberek valóban könnyebben érvelnek feltételes módban akkor, ha a feladat tartalmilag nem elvont, hanem a csalók felismerésére irányul. Egy másik hipotézis, mely azon az elképzelésen alapszik, hogy az emberek keresik a genetikai változatosságot, a következő: ha egy hosszú távú kapcsolatban élő nő elmegy egy szórakozóhelyre, akkor a menstruációs ciklusának a termékeny szakaszában könnyebben elérhetőnek mutatja be magát, mint a ciklus bármelyik más szakaszában (így több esélye van rá, hogy egy kapcsolaton kívüli férfi termékenyítse meg). Ennek az újszerű és nem triviális előrejelzésnek az érvényességét megerősítették (Baker–Oram, 1998). A lakatosi interpretáció szerint az evolúciós pszichológia progresszivitása az, ami megmagyarázza népszerűségét. Az érem másik oldala pedig az, hogy az evolúciós pszichológia kritikusai éppen az evolúciós történetek ad hoc természetére összpontosítanak, vagyis arra, hogy a történeteket nem újszerű előrejelzések származtatására használják.