Jedlik igazi technikatörténeti ellenfele nem Siemens volt, hanem a magyar korona egy másik, náluk fiatalabb alattvalója, aki zárójelbe tette mindkettejük dinamóját, beleértve Edisonét is. Az illető egy Horvátországban született szerb zseni és különc, Nikola Tesla, akinek több száz szabadalma ismert. Saját bevallása szerint a magyar Jósika Miklós Abafi (1836) című regényének hatására lett a félszeg kisfiúból elszánt, céltudatos egyéniség. A Puskás testvérekhez rokoni protekciója volt, így kaphatott munkát Budapesten a telefonközpont felszerelésénél. Itt, Budapesten sétált magyar műszerész és atléta barátjával, amikor a Faust szavalása közben egyszerre megvilágosodott: rájött, hogy a jövő a váltakozó áramé. Két hónap alatt kidolgozta a váltóáramú motorok és generátorok egész családját, és az akkor már létező egyfázisú transzformátorok segítségével az áram elosztásának módszereit is (1882). (A váltóáramú generátor első változatát már 1832-ben elkészítették.) Tesla Párizsba utazott, majd Amerikában Edisonnál dolgozott (1884), de sehol nem méltatták figyelemre javaslatait. Egyévi nyomorgás után találkozott egy másik feltaláló-vállalkozóval, George Westinghouse-zal. Őt eredetileg a vasút biztonsága izgatta – Westinghouse találta fel például a légféket, amely ma is működik a vonatokban –, és a pálya melletti elektromos jelzőrendszer kiépítésén is gondolkodott. Tesla találmánya éppen neki való volt. Szövetkezésük új korszakot nyitott az elektromosság történetében.