Amikor Roosevelt amerikai elnök 1941-ben vonakodott pénzt adni az atombomba-kísérletekre, az előadó állítólag figyelmeztette: Napóleon is pórul járt, amikor meggondolatlanul elutasította egy szokatlan újdonság, a gőzhajó tervét, így a feltaláló, Robert Fulton Amerikában, Amerikának valósította azt meg. 1807-ben azonban nem pontosan ez történt. A gőzhajót ugyanis nem Fulton találta fel. 1737-ben már kipróbáltak Franciaországban egy gőz vontatóhajót, majd 1783-ban mutatták be Lyonban Claude de Jouffroy d’Abbans márki lapátkerekes gőzhajóját. Kormánytámogatást azonban nem kapott. Amerikában John Fitch tervezett gőzhajót – őt Benjamin Franklin utasította el, amikor pénzt kért rá. 1787-ben mégis útnak indult a 15 km/h sebességre képes hajó, amelyen a gőzgép hat pár evezőt hajtott. Egy másik amerikai, James Rumsey ugyanebben az évben olyan gőzhajót tervezett, amelyen a gőz szivattyúkat mozgatott, és a hajót a kilövellt vízsugár hajtotta (5 km/h). A vízsugármeghajtás elvét a polipoktól leste el. Az első brit gőzhajó 1788-ban indult útjára (William Symington terve, 8 km/h). Fulton eredetileg tengeralattjárót tervezett, amelyhez éppen Napóleon hatalomra kerülésével kapott segítséget. Hajója azonban nem volt sikeres – Napóleon ezért vonta meg a támogatását. Működőképes gőzhajót valóban csak Amerikában tudott építeni, amely 7 km/h sebességgel haladt felfelé a Hudson folyón, először 1807-ben. Fulton már a Watt-féle gőzgépet igazította a vízi közlekedés igényeihez, és később ezt a változatot fejlesztették tovább szerte a világon.