A minap azon reményemről írtam neked, hogy posta helyett előfogattal fogok utazni, hogy így a költség egy részét megtakarítsam. Erről nagyon fontos tudni mindazoknak, akik Magyarországon utaznak. Minden falu az országban, sőt mint hallom, minden koronatartomány köteles az utasok számára előfogatot állítani, ha a felsőségtől erre utalványt mutatnak elő. Ezen felsőség vagy a tartományi, vagy a hadbiztos a király vagy a megye nevében, e tekintetben a legmagasabb hatóság. Korábban a hatóságok akárkinek adhattak ilyen utalványt, de sok visszaélés történt. A parasztot a sok fuvarozással a mezei munkájában akadályozták, a postamestereknek pedig sok kárt okozott, mert elvette tőlük az utasokat. Szóval ezt az engedményt akként szorították meg, hogy csak azon egyének kaphatnak előfogatra utalványt, akik királyi hivatalban vannak, és hivatalos ügyben utaznak. Most tehát nem olyan könnyű hozzájutni. De a megyei alispánok megtartották a jogot, hogy saját területükön ők is kiadhassanak előfogatra utalványt, s a határos megyék alispánjai ezzel egyetértenek. Ha tehát az ember egy ilyennel ismerős, kap tőle utalványt, először csak a megyéje területére, s azután később, ha már néhányszor jól ment a dolog, nincs semmi akadály. Aki valódi utalványt nem kapott, legalább arra törekszik, hogy az első állomásig kapjon valakitől előfogatot, s ott aztán bizonyos nyílt bátorsággal kívánja, hogy újat adjanak tovább. Ez a falvakban még megjárja, mert ritkán néznek utána a dolognak, de városokban és nagyobb helységekben nehezebben megy, mert mindig bizonytalan, és utalvány nélkül egy helység sem kötelezhető. A megtakarítás azonban igen nagy, mert míg egy postaló mérföldenként 22 és fél krajcár, az előfogatos ló csak 7 és fél krajcár, tehát négy ló mellett mérföldenként éppen egy forint. A borravaló nem tesz nagy különbséget, mert hogy az embert jól kiszolgálják, a falusi bírónak és a parasztnak éppen annyit kell adni, mint a postakocsisnak, bár mérföldenként pár krajcárral mégis talán kevesebbet.