Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Ultraibolya és látható elektromágneses sugárzás detektálására alkalmas spektrométerek felépítése

Az analitikában általában alkalmazott spektrométerek a fényforrás — monokromátor — mintatér — detektor séma alapján épülnek fel. Az egyes speciális módszereknél ennek különböző módosításait alkalmazzuk (emissziós módszereknél a fényforrást a bemeneti rés helyettesíti, atomabszorpciónál a láng kerül a fényútba, gerjesztő fény használatakor a gerjesztés és emisszió elválasztását is meg kell oldani). Ebben a fejezetben a leglényegesebb közös elemeket, a monokromátorokat és a detektorokat tárgyaljuk. A 2.1. ábrán néhány spektrométer-elrendezést mutatunk be [1]. Az ab elrendezés a monokromátor üzemmód, ebben az esetben a felbontó elem mozog, és egymás után vetíti az egyes hullámhosszakat a kilépőrés mögött elhelyezkedő detektorra. A c esetben több kilépőrés alkalmazásával különböző hullámhosszakat külön detektorokkal észlelünk. A d esetben a teljes spektrum egy síkban elhelyezkedő detektorsorra kerül, és ennek elemeiben tárolódik. (Az elemanalitikai műszergyártók az utóbbi két esetben a felbontó elemet polikromátornak nevezik.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave