Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Hasadási neutronok

Az analitikai radionuklid keletkezhet akkor is, amikor az érdeklődéssel kísért elemtől 1 vagy 2 protonszámmal eltérő elem megfelelő tömegszámú izotópja aktiválódik, majd p- vagy α-részecske kibocsátása „többlet” analitikai nuklidot és „látszólagos” elemi tömeget eredményez. E folyamat hatáskeresztmetszete a hasadási neutronokra jelentős nagyságú. Példának okáért a Cr meghatározása termikus reaktorban történő besugárzáskor az 50Cr (n, γ) 51Cr magreakción alapul, amelyet jelentősen zavar az 54Fe (n, α) 51Cr reakció. További, jól ismert és szignifikáns interferenciát okozó eset a Na (24Na) meghatározását zavaró 24Mg (n, p) 24Na és 27Al (n, α) 24Na reakciók, az Al (28A1) mérését zavaró 28Si (n, p) 28Al és 31P (n, α) 28Al reakciók, illetve a Fe (59Fe) meghatározását zavaró 59Co (n, p) 59Fe reakció [106]. Az interferencia egyik megoldása az lehet, hogy a mintát elvileg annyiszor aktiváljuk különböző neutronterű besugárzó helyen, ahány zavaró reakció hatását kívánjuk korrigálni. A besugárzásokra felírt (10.14) számú alapösszefüggésből (pl. relatív standardizációt követve) összetevődő lineáris egyenletrendszer megoldásával kapjuk az ismeretlen tömegeket. A besugárzásokat úgy tervezzük meg, hogy az egyes magreakciók valószínűsége besugárzásonként minél nagyobb legyen a többihez képest: kitűnően termalizált csatornában vagy Cd-borításban végzett aktiválással, esetleg gyorscsatornában. Ha az analitikai elemre, illetve interferáló elemre vonatkozó specifikus számlálási sebesség (Ip, spec) és tömeg (m) mennyiségeket anal, illetve int indexszel jelöljük, valamint a minta háttérlevonás után kapott számlálási sebessége Ispec = Np/tM/(SDC)/m, akkor csupasz és Cd-tokban végzett, ún. kettős besugárzáskor a következő egyenletrendszert kapjuk (lásd a 10.4.2. fejezetet):

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave