Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Egycseppes mikroextrakció (SDME) [67, 68]

Mind a nyomelemanalitikában, mind az elemspeciációs analitikában új technikai megoldásként jelentkezett az SDME bevezetése. A módszer lényege, hogy egy kisméretű, 1 – 2 cm3 térfogatú átfolyó cellába felülről egy injekciós fecskendő tűje nyúlik be. Ebben a fecskendőbe vízzel nem elegyedő szerves oldószert szívunk fel, amelyben előzőleg az elválasztani, dúsítani kívánt ionnal stabil komplexet képző ligandumot oldunk. A tűből akkora térfogatú cseppet nyomunk ki, hogy az ne cseppenjen le, a tű hegyén még jól tapadjon. Ez a térfogat a szerves oldószer sűrűségétől, felületi feszültségétől függően 5 – 8 μl. A cseppet ebben a helyzetben tartva az átfolyó küvettán átvezetjük a meghatározni kívánt iont tartalmazó vizes oldatot. A cseppel érintkező ionok komplexképződés közben átoldódnak a szerves fázisba. A vizsgált ionnak a csepp szerves fázisába történő átlépése, azaz a dúsulás mértéke függ a vizes fázis áramlási sebességétől, az ion komplexképző hajlamától és a komplexképző anyag koncentrációjától. Az extrakció befejezése után a cseppet visszaszívjuk a tűbe, majd átvisszük és beinjektáljuk a grafitkemencés atomabszorpciós spektrométer grafitcsövébe. Szerves oldószerben oldott ismert koncentrációjú komplex oldatsorozata segítségével határozzuk meg a dúsított elem koncentrációját.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave