Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Fém-bioligandum-komplexek minta-előkészítése

Az előzőekben tárgyalt esetek a fém-, félfém-szerves vegyületekre vonatkoztak, amelyekben a szén — fém (félfém) kötés stabilitást kölcsönzött a formáknak a rendszer sav-bázis hatásaival szemben. A fémvegyületek egyre növekvő fontosságú osztálya a speciáció és a frakcionáció területén a koordinációs kötéseket képező komplexek. Ezeknek az elemformáknak a legtöbbje érzékeny a pH-változásokra és más, koordinációra képes ligandum jelenlétére. Emiatt ezekre az elemformákra különös figyelmet kell fordítani a mintákból történő kinyerés alatt, az LC vagy a CZE elemzések előtt. A fő bioligandumok a proteinek és kis anionok, mint citrát, ATP, porfirinek vagy kobalaminok, amelyeknek a szervezetben speciális funkciójuk van. A legnagyobb érdeklődés az esszenciális elemekhez (vas, réz, cink) és a toxikus fémekhez, mint Al, Cr, Pb, Cd és Hg, kapcsolódik. Fémek részei lehetnek metalloproteineknek és olyan metalloenzimeknek, mint például ferritin (Fe, Cu, Zn), β-amiláz (Cu), alkohol-dehidrogenáz (Cd, Zn) és karbon-anhidráz (Cu, Zn), vagy kevésbé erősen kötődhetnek szállító proteinekhez (albuminhoz, transzferrinhez).

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave