Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Ömlesztéses feltárások

A feltárás kivitelezéséhez 0,1 – 0,2 g tömegű mintát megfelelően kiválasztott anyagú feltáróedénybe helyezzük. Ezt követően hozzáadjuk a feltárószert nagy (kb. tízszeres) feleslegben, és homogenizálás után elkezdjük a melegítést. Az izzítást követően a mintát kioldják a tégelyből, belemerítve azt vizet vagy reagens savat tartalmazó főzőpohárba. Csak előzetesen kiizzított, exszikkátorban lehűtött és forró desztillált vízzel, és/vagy koncentrált sósavval tisztított feltáró edények használhatók. A leggyakrabban platinából és kvarcból készített feltáró tégelyeket alkalmaznak. A platinatégely nagy előnye, hogy a feltárást követően gyorsan lehűl, azonban vasfogóval nem foghatjuk meg, mert a vas ötvöződik a platinával. Így nikkelfogókat szabad csak alkalmazni, ami megemeli az eljárás költségét. A viszonylag drága kvarctégelyek lassabban hűlnek, ismételt alkalmazásuk során törékennyé válnak, amit a tégely felületi opálosodása jelez. Nikkeltégelyeket ritkán alkalmaznak, mivel a hamvasztás során illékony Ni(CO)4 keletkezhet. A porcelántégelyek alkáli(föld)fémionokkal szennyezik a feltárandó mintát. A kevésbé költséges rozsdamentes acéltégely alkalmazásánál viszont Ni- és Cr-szennyezéssel kell számolni.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave